Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Gál Tünde: A kolozsvári Hóstát történeti néprajzi bemutatása a változás tükrében
A kolozsvári Hóstát a változás tükrében mentek, fejükön vitték a kosarakat, egylovas szekérben szállították. A férfiak a nehezebb munkákat vállalták: pl. mezei munka (szántás, vetés), állattok ellátása. Az állattartás mellékfoglalkozásként jelentkezett, tehenet, lovat, tyúkokat tartottak, a tejet a piacon értékesítettek a zöldség mellett. Legfontosabb hagyományos gazdasági eszközkészletükhöz tartozott az eke, borona, kasza, sarló, ásó, kapa, csép, szekér (rakacás, lajtorjás, féderes, targonca, tajiga, kicsi kézi szekér), ostor, szórólapát, rosta, seprű, villa, gereblye. A földmegművelési rendszerek közül a 20. század elején, az ugarrendszert és a vetésforgórendszert alkalmazták. A hármas határ felosztásával egy részét a földnek ugaron hagyták, ide terelték a teheneket legelni. A pihentetés és trágyázás fokozta a föld termékenységét, ezt segítette elő a kettős vetésforgó is (ahol egy évben búza volt, a másikban kukoricát vetettek, így biztosították a termés bőségét). A föld trágyázott, mélyen szántott és ásott volt. A hóstáti gazdálkodás jellegzetességéhez tartozott a melegágy készítése, mely két részből állt: a tok (deszkából készült fakeret), és a földelés (trágyázott föld), minderre üveget tettek. A növényápoláshoz tartozott a ritkítás, ehhez rendszerint hagymakapát használtak. A legfontosabb hóstáti termékek közé tartoznak: két fajta fejes hagyma (vörös és viszhagyma), káposzta, paradicsom, paprika (kicsi, hegyes, csípős), saláta (púja, kőfej), retek (pirosretek, fehérretek, sörretek), borsó (cukorborsó, takarmányborsó), paszuly (gyalog, karós), cukormurok. A hóstáti öltözet nem volt mentes soha az iparos-kereskedő polgárság viseletének különböző hatásaitól, mégis sajátosan földműves viselet maradt, mivel az öltözet alkotói és viselői is évezredeken át megtartották őstermelő foglalkozásukat: ők voltak a város állattenyésztői, földművesei, gabona, szőlő és gyümölcstermelői, szekeresei és tejesei, a hóstáti földészekből kerültek ki a város zöldségkertészei és piaci zöldségárusai.22 Jellegzetes viseletűkkel a kolozsvári piacokon hitelesítették termékeiket, azok minőségét. Jellegzetes viseletűkkel a kolozsvári piacokon hitelesítették termékeiket, azok minőségét. A régi kolozsvári földművesek öltözéke nagyjából megegyezett a többi erdélyi város magyar földészeinek és a kisebb mezővárosok lakosságának öltözetével. Egy száz év előtti hóstáti sírkövön ugyanazt a ráncos bő gatyát, azt a kétsoros gombolású, hajtókás, rövid derekú ujjast, bő torkú csizmát és pörgekalapot látjuk, mint a korabeli tordai, enyedi, dési, zilahi földműves „polgárokénál vagy más vidéki mezővárosok és „nemesfalvak” lakosságánál. Száz évvel ezelőtti kolozsvári földész férfi viselete: lobogós ujjú, gallértalan 22 Dr. KÓS 1972, 204. 45
