Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon
Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon azt társítják, hogy az illető szerencsés. A középkorú és idős generációk már általában ismerik a mondás hiedelemhátterét is, bár azt inkább csak mesének, mint valónak tekintik. Hogy itt már nem az élő néphit megnyilvánulásával állunk szemben jól mutatja a hiedelemtörténetek töredékes volta is. Jellemző példája ennek az „ördög malma”, a hely, ahol folyamatosan hullnak a kövek, mert állítólag az ördög őrli a sziklát. Ennek az ismertsége meglehetősen nagy az adatközlők körében - még többen a fiatalok közül is hallottak róla - azonban azt, hogy az ördög hogy került oda, hogy ez esetleg kapcsolható a gazdáját segítő ördög alakjához csak kevesen tudják. Ezzel szemben az ördögnek béka formájában való megjelenése meglehetősen ismert még a fiatalok körében is, nem beszélve az idősebbekről, akik közül, ha nem is feltétlenül hisz mindenki benne, sokan úgy tartják, abban mégis lehet valami. Magyarázható ez az állattartás és a tejhaszon ma is elsőrendű fontosságával a gyimesiek életében. Ha a lélekhez kapcsolódó hiedelmeket vizsgáljuk, már korántsem kapunk ilyen egységes képet. A korábbi egyházi tanítás, mely szerint az öngyilkos lelke a pokolra kerül, az ördögök viszik el, osztályrésze az örök kárhozat, közismertnek tekinthető az idősebb és középkorú generációknál, míg a fiatalok körében ismertsége esetleges. A válaszok azonban nem annyira a meggyőződéses hitről tesznek tanúbizonyságot, sokkal inkább rögzült, szólásszerűen visszatérő formulaként hatnak: „Az a pokolra kerül, viszik az ördögök.” Ebben kétségtelenül szerepet játszhat az egyház megváltozott álláspontja, mellyel a gyimesközéplokiak időről időre szembesülhetnek is, hiszen az öngyilkos temetésekor a sírgödör mellet elhangzó prédikációnak ez gyakori témája. Nem szabad megítélni az áldozatot, nem tudhatjuk a halálának körülményeit, nem tudhatjuk, vajon beszámítható állapotban volt-e tette elkövetésekor vagy esetleg nyílott-e lehetősége még életének utolsó pillanataiban megbánni bűnét és Istenhez fordulva esedezni az ő végtelen irgalmáért. Másfelől az ítélet egyedül Istené, csak ő tudhatja a lélek túlvilági sorsát. Ezek a gondolatok markánsan megjelentek több adatközlőnél is nem sokkal azután, hogy sommásan megállapították, az olyan lélek bizony a pokolra kerül. A fiataloknál az egyház megváltozott tanítása kissé talán meglepő módon nem annyira érezteti hatását, aminek oka lehet egyrészt az, hogy életkoruknál fogva még esetleg nem is volt lehetőségük rá, hogy ilyen temetésen részt vegyenek, de legalább is nem annyi alkalommal, mint a közösség idősebb tagjai, másfelől - és ez ugyancsak életkori sajátosságnak tekinthető - figyelmük sokkal inkább a még javarészt előttük álló élet, mintsem a halál vagy a túlvilág kérdéseire irányul. Ha tovább haladva vizsgálat alá vesszük a kísértet-kirekesztett lélek hiedelmeket, még inkább egyenetlen képet kapunk. A vélemények a biztos 31
