Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója csoportos pártolása és számára kedvezővé vált politikai konjunktúrának köszönhetően 1921. október 24-én megkapta a kúriai bíró címet, és három hétre rá, november 12-én közigazgatási bíró lett. A közigazgatási bíróságnál az esküt 1922. január elején letette, ahol kezdetben a pénzügyi tanácsban dolgozott, majd átkerült a Földbirtokrendező Bírósághoz, amelyet számára túlságosan fárasztónak és elveinek meg nem felelő irányzatúnak érzett. Innen 1923. októberben sikerült más tanácsba áthelyeztetnie magát, vállalva a havi 100 pengővel kevesebb fizetést is. Ezután közigazgatási ítélőbírói beosztásban dolgozott nyugalomba vonulásáig. 1933 januárjában a bíróság élére új vezetőség került. Mivel mindkét (első és másod) elnök feleségével rokoni kapcsolatban volt, remélte, hogy mellőzése véget ér. De csalódnia kellett. „Az elnök - írja - a határköri bírák 1935. januári kijelölésénél elmellőzött, ugyanezt tette a jogegységi tanácsnak 1936. évi összeállításánál is. Bár ekkor, mellettem Széli József és Bothos Gyula síkra szállottak, az elnök 1936. április 6-án, egy előttem ismeretlen módon tudomására jutott dolog miatt, szóbelileg megintet. ”13 14 Ez utóbbi igazságtalannak tekintett megintés miatt felajánlotta nyugdíjba vonulását, de azt elnök nem fogadta el. Tényleges nyugdíjazása három év múltán került terítékre, amikor megromlott egészséggel (cukorbaj és szívelégtelenség) és újabb hivatali mellőzés miatt ténylegesen nyugdíjba vonult. 1936-től hivatali tevékenysége már nem jelentett elégtételt számára. Azt inkább kényszerűségből folytatta. 1938-ra Puky Endrével, a közigazgatási bíróság elnökével való konfliktusa elmélyült. (Pedig részéről a jó viszony fenntartására minden jóindulat megvolt. A Magyar Családtörténeti Szemlében a Puky család történetét is megírta, amelyről az elnök 80 példányban különlenyomatot is készíttetett.) Miután 1938 júniusában tudomására jutott, hogy nálánál rangban kisebbek kaptak tanácselnöki kinevezést, megtagadta, hogy azok elnöklete alatt működjön. így nyugdíjazása elkerülhetetlenné vált. Ténylegesen 1939. február 28-án vonult nyugdíjba. A nyugdíjazása körüli kellemetlenségek idegeit nagyon megviselték. Még egy év eltelte után is a miatt kesergett: „A hivatalban történt méltatlanságok fájó érzéseitől ma sem tudok szabadulni. - írja 1940 márciusában - Ez idegeimet nagyon megviseli, ami miatt feleségemhez s környezetemhez türelmetlen, s igen sokszor igazságtalan is vagyok. ”u Ebben az időben vigaszt és elégtételt jelentett számára megjelent írásainak jó fogadtatása, és kutatásainak eredményes folytatása. 13 Uo. 62. Széli a közigazgatási bíróság másodelnöke, Bothos tanácselnök volt. 14 Uo. 64. 267
