Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Pál-Antal Sándor A csíkszentmártoni tevékenység csak ideiglenes kitérő volt, és személyes ambíció kielégítésére szolgált. Az ottrtartózkodást egy évre vállalta. Kinevezésekor feladatul kapta egy székhely szerzését a járásbíróság számára, amelynek tatarozását és bútorzattal való ellátását a marosvásárhelyi kellett biztosítsa. Feladata volt több alcsíki község telekkönyvének a helyesbítteté- se, illetve a helyesbítéseknek a földművelésügyi miniszter általi elrendelte- tése. Feladatát egy év alatt teljesítette. A vármegyénél keresztülvitte, hogy a csíkszentmártoni főszolgabírói hivatal új épületbe költözzön, és a járásbíróság megkapja a régi katonai iskola épületét. Az épület rendbetételét a marosvásárhelyi ítélőtábla elvégeztette. Csíki feladatának elvégzése után, 1905. október végén visszamehetett Kolozsvárra. Ott a Kolozsvár-városi járásbírósághoz került, majd 1907 januárja és 1911 májusa között a kolozsvári törvényszéknél bíróskodott. 1911. május elején Fekete Gábor kolozsvári kir. ítélőtáblái elnök kinevezte elnöki titkárrá. Ezzel a tisztséggel kapcsolatosan is megjegyzi, hogy a titkári teendők az akkori években megszaporodtak és szerteágazottabbak lettek, ami komoly felkészültséget igényelt. „Sokkal belterjesebbek lettek a törvényszék, s a területeken levő járásbíróságok ügyforgalmi statisztikája felett való észrevételek - írja. - Ez irányban az igazságügyi statisztika is nagy lépést tett előre, továbbá a törvénykezés hiányaira s az igazságügyi törvényjavaslatokra irányuló előterjesztések nagyon belterjesek lettek. Nemkülönben a bírósági időszaki vizsgálatok is; a telekkönyvi bejegyzéseknek 8 napon belül való teljesítése, az átalakítások, a helyesbítések nagyon előtérbe kerültek, s a felügyeleti panaszok nagy körültekintéssel intézteitek el.”12 A majdnem kétévi elnöki titkári működés után, alkalom adódván, megpályázta az ítélőtáblái bírói állást, amelyhez Fekete részéről kedvező ajánlást kapott. És 1913. március 18-án kir. ítélőtáblái bíró lett. Ezután azonban már nem sokáig maradt Kolozsváron. 1913. szeptember elejétől, a fennebb már említett családi és egyéb okoknál fogva, munkásságát a budapesti kir. ítélőtáblánál folytatta. Áthelyezése érdekében Sándor János, akkor nyugalmazott államtitkár is közbejárt az igazságügyi miniszternél. 1913. szeptember 1-jén jelentkezett a budapesti kir. ítélőtábla elnöknél, amely bemutatkozás nem volt sikeresnek mondható, mivel szabadsága ügyében új főnökével összekülönbözött. 1913-1915 között a budapesti ítélőtáblánál az örökösödési tanácsban működött, de a felülvizsgálati tanácsban is tevékenykedett. 1916-ban a baleseti tanácshoz került. Ekkor már a közigazgatási bírói megbízatás várományosa volt, de mivel az akkori ítélőtábla elnöke megvonta bizalmát tőle, az előléptetéskor mellőzték. A későbbi, 1921. évi előléptetésekkor is mellőzött volt, amiért kollégái 12 Uo., 35-36. 266
