Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Balázsi Dénes: Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében
Balázsi Dénes A nép emlékezetében elevenen élnek a borzalmas tűzesetek. A tűzvész oka lehetett szándékos bosszúállás, emberi gonoszság vagy gondatlanság, véletlen elemi csapás és háborús helyzet. Az okok közé tartozik a helytelen építkezési hagyomány is, a sorban és egymáshoz közel való építkezés (különösképpen a szalmafedelű csűrök vagy a zsindelyes házak esetében). Ma is csak félszájjal említik H. S. malomfalvi betyár nevét, aki azzal fenyegette meg az egyik gazdát, aki őt a csűrében bujkálni látta, hogy „a veres kakas felszáll a csűrére, ha el találja árulni a csendőröknek a hollétét". Szentiéleken nem, de Malomfalván aratás után a behordott búzával megrakott csűrsort gyújtotta fel, le is égett egy vasárnapi mise alatt. 1894-ben égett le a székelypálfalvi plébánia zsúpos csűrje. Felsősófalván 1910-ben és 1931-ben pusztított utcasorokat a tűzvész. Az 1934-es oroszhegyi (Diafalva) nagy faluégésnek a fénye a szentlélekieket is borzalommal töltötte el. 1920 táján Farkaslakán 7-8 szomszédság égett le a Cigánydomb felőli utcában, egy gondatlanság miatt felgyűlt zsúpos csűr lángjaitól. Id. Szente Dénes visszaemlékezése szerint a 20. század közepéig Szentiéleken a következő tűzesetek voltak: a Hajdó Sándor csűrét az átvonuló hadak gondatlansága gyújtotta fel; 1957 augusztusában Hajdó Domokos szénával és gabonával telehordott csűrje égett le a cséplőgépet meghajtó széngázas, tüzesgép hiányos tűzvédelmi felszerelése miatt; Lakatos István csűrje (1962) a vigyázatlan hamukezelés miatt lett a tűz martaléka; Benedek Lajosék csűréből a darazsak kifüstölése végződött szerencsétlenül.33 Ambrus Ferenc csűrét villámcsapás gyújtotta fel, és a tűz átterjedt a szomszéd, Sándor Ferenc csűrére is. Más tűzesetekre is emlékeznek az adatközlők.34 Az épületek fedélanyagában megkezdődött a váltás már a 19. század második felében, de késlekedett annak - mint minden új dolognak - az elterjedése és átvétele. Az égetett agyag- (pala) cserép gyártása elkezdődött, de csak az urasági birtokokon. Ugrón Lázár bárónak cserépcsűre lehetett, bizonyára Malomfalván. Ezt bizonyítja az egyik szentléleki régi középület bontásakor előkerült cserép (lásd: Székelyszentléleki Tájház kiállítási anyagában), amely a következő bekarcolt szöveget őrzi: „Malomfalvi Szász Ferenc / Irt 1873 Tamás Bálint / Ugrón Lázárnak Bolondja”. A három sorban írt szöveget értelmezve azt következtetem, hogy Ugrón Lázár birtokán egy malomfalvi alkalmazott, Szász Ferenc és egy kecseti, Tamás Bálint a cserépvetés alkalmával megtréfálták egymást. Ez csak akkor történhetett, amikor a cserép nyers állapotban volt, tehát helyben. Ismeretes Malomfalván az Ugron-kert nevet viselő határrész. Esetleg Székelyszentmihály is 33 Benedekné sz. Hajdó Márta Ágnes, sz. 1928. Szentlélek 129. sz. 34 BALÁZSI DÉNES: Zsúpfedés a Nyikómentén. In: Népismereti Dolgozatok. Kriterion, Bukarest, 1983. 107. 144
