Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Balázsi Dénes: Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében
Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében számba jöhet, mert ott két Ugron-udvar létezett abban az időben: Ugrón János és Zsigmond uraságoké; cserépgyártás is létezett, még a közelmúltr ban, Bartha Andor volt az utolsó mester és tulajdonos. Kecseten már az első világháború előtt elkezdték a cserépvetést, Csehétfalván is akkoriban. A Kalonda patakában a Nagy Pál testvéreknek volt cserépcsűrük 1920 körül. Zetelakán 1930-ban kezdték el a cserép- és téglagyártást. Az első világháború után egymás után indultak meg a cserép és téglagyárak a Hargita-alji falvakban: Székelyszentkirályon, Bethlenfalván, Parajdon, 1934-ben Ugrón Bubinak téglagyára volt Szombatfalván. Feltehetően a Felső-Bencéden épült templom téglapadlózata Parajdon készült, mert a gyártó nevét: Kusztost nyomtatták a nyerstéglába 1911. év előtt.35 Székelyszentléleken 1938-ban megalakult a cserépvető társulat 42 részvényes önelhatározásából, és folyamatosan tevékenykedett 1962-ig, a kollektív gazdaság megalakulásáig. A termelés azután is folytatódott, de már nem társulati alapon és nem a részvényesek jövedelmére. A demokratikusan (az önszerveződés elvén) működő társulásnak a vezetését rotációs alapon oldották meg, az elnöki, pénztárnoki teendőket szerre látták el. Cserépvető mestert szerződtek. 0 és családja tagjai végezték és irányították termelés fontosabb teendőit, a társulás tagjai és a megrendelők besegíthettek a nem szakmunkákban. Az első mester a nagybaconi származású Rendi Árpád volt (Nagybacon sok cserép- és téglavető szakembert adott a vidéknek). Utána ugyancsak földijét, Szabó Ferencet hozták Szentlélekre mesternek, Csehét- falváról, ahol szakmunkásként dolgozott. Ő és utódai letelepedtek és berokonosodtak a faluba. Amíg a termelés folyt, mindvégig kiváló minőségű árut adtak a társulatnak és a vidéknek. Erről részletesen be tud számolni a mester leánya, Hajdóné sz. Szabó Vilma (1925, Csehétfalva). A család 1947-ben került Szentlélekre, mert Csehétfalván megszűnt a termelés. Itt bérleti szerződéssel működött. A cserépgyár területe és a nyersanyaga a legmegfelelőbb volt. A felszínhez közeli sárga agyagból téglát vetettek, és az alatta található, mészkőmentes, kék palából készült a cserép. A társulat tagjai Szente Bélának a Baknya alatti kertjét bérelték ki, illetve vele kötöttek hosszú lejáratú használati szerződést. A szükséges víz ott fakadt a domboldalból. Csak az 1946-os szárazság idején apadtak ki a források, de akkor a falu is alig tudta biztosítani az ivóvizét a Kerekeger forrásából. Az agyag őrlését lóvontatású géppel végezték. A szárításhoz cserépcsűrt (színt) építettek közösen, a szükséges faanyagot is a részvények arányában adták össze. Az égetéshez száraz bükkfát használtak. A közbir- tokossági erdőből és magán erdőkből be lehetett szerezni a tüzelőanyagot megfelelő áron, az erdők államosításáig, ezután nagyon nehéz lett a 35 MAKKAI-ILKEI ILDIKÓ: A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története. Typoker-Exim Kft., Székelyudvarhely, 2007. 38. 145
