Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
NÉPRAJZ - PETI LEHEL: Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti településen
A héderfáji cigányokra - a magyarokhoz hasonlóan - a két-három gyermekes családmodell követése a jellemző. A cigány gyermekek óvodába és iskolába járnak, a baptisták kivételével mind konfirmálnak. Más erdélyi településektől eltérően, ahol a cigány fiataloknak a magyarokkal együtt történő konfirmálását esetenként feszültség kísérte a magyar népesség körében 40 , Héderfáján nincs ilyen vonatkozású etnikai megkülönböztetés a református egyház részéről. Érdekes módon a héderfáji cigányok a legutóbbi évekig nem tartották fontosnak a templomi esküvőt. Ehelyett sokan a párkapcsolat a házasságnál kevésbé kötöttebb, esetükben plauzibilisebb „összeállást" választották, amely gyakran a párkapcsolatok felbomlását, újak alakítását tette lehetővé. A helyi társadalomban legmegbecsültebb cigány családok azonban az 1970-es évek óta fontosnak tartják a törvényes házasságot. A korábbi időszakban a párkapcsolatok alakulásában jellemző volt a leányszöktetés. Az utolsó ilyen eset 12 évvel ezelőtt történt, amikor a cigány fiatalok (mindketten héderfájiak) a szülők akarata ellenére párkapcsolatra léptek. Az éjszaka ablakon kiemelt lányt a fiú egyszerűen hazavitte és vele hált, amely után törvényesült a kapcsolatuk. Ez a párkapcsolat azóta felbomlott, a fiatalasszonyt németországi vendégmunkája során „továbbszöktették". Ujabban a magyarok értékrendszerével, normáival azonosuló cigány fiatalok is fontosnak tartják a „rendes" templomi esküvőt. A tehetősebb családok az általános iskola elvégzése után dicsőszentmártoni szakiskolába is járatják gyermekeiket. A roma lakosságnak a magyar etnikumhoz való adaptációját, a hangsúlyosabb kulturális különbségek egymáshoz való közeledését segítették elő, azok a lokális gazdasági/társadalmi folyamatok is, amelyek következtében az 1995 után az agráriumból megélő magyar etnikumú családok elszegényedtek. A gazdasági különbségek csökkenése a két etnikum között nem járult hozzá a szimbolikus elkülönülés fokozottabb, túlkompenzált megteremtéséhez a magyar népcsoport részéről. Mindemellett nem beszélhetünk egy cigány elit létrejöttéről, vagy a gazdasági aszimmetrikus szerkezet megfordulásáról a cigányok javára, csupán egyes cigány családok szimbolikus és gazdasági alárendeltségük kismértékű korrekciójáról az új konjunkturális helyzetben. Az 1989-es rendszerváltozásig, a település református lakosságát is érintő szektásodási folyamatok jelentkezéséig a cigányok reformátusok voltak. A református egyház nagy mértékben járult hozzá a cigány lakosság integrációfenntartó szükségletét elégíti ki: újra és újra definiálja saját világát, megőrizve mikrokörnyezete kollektív identitásképzésben elfoglalt pozícióját is" (OLÁH 1996c. 204.). Ld. POZSONY 1993.
