Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - PETI LEHEL: Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti településen

napszámosmunkát is elvállalnak. Jelenlétük a településen folytonos. Többnyire Hargita megyei falvakból származó, a helyi megnevezés szerint „székely cigányokról" van szó. Egy, a falu megítélésében deviánsnak tartott (alkoholista) egyedülálló magyar férfi ráíratta egy ilyen cigány családra a házát eltartás fejében. Egy család napszám fejében bérel egy rossz állapotban lévő házat. Egy egyedülálló nő az egyik magyar család udvarán álló, nem üzemképes 33 kisteherautóba költözött be, a családi gazdaságban „segít" ennek fejében." Kisgyermekét nem járatja iskolába. A „jöttment" kategória kivételével, akiket sem a magvarok, sem pedig a bennszülött cigányság igazából nem tart héderfájiáknak, 4 a különféle csoportba sorolt személyek időszakonként kombinálják, vagy váltogatják az ismertetett stratégiákat. Vállalkozók és kereskedők A rendszerváltozás után két cigány család nyitott kocsmát a településen. Az egyik a falu központi, tehát magyarok lakta részén, míg a másik kocsma, a helyi megnevezés szerint „cigány bár", a falu cigányok lakta részén, a Cigányseregben működött. Mivel a falu központi részén lévő kocsma sokáig a település egyetlen kocsmája volt, a magyarok is használták. Mára mindkét kocsma megszűnt, az ezeket működtető családok tagjai mára többnyire Magyarországon kereskedelemmel foglalkoznak. Adaptációs törekvések A cigány lakosságnál hangsúlyosan jelentkezik a magyar lakossághoz való minél teljesebb adaptálódás törekvése. Megfigyelhető igyekezet, hogy a többségi etnikum kulturális szabályai szerint szervezik meg életvezetésüket. A magyar lakosság értékrendszerével való azonosulás, a falusi társadalom normáihoz való igazodás adaptációjuk sikerének fokmérője. Akik ezt a legsikeresebben gyakorolják, a falu központi, magyarok lakta helyein vásároltak házat 35 I * ' „magyarként" viselkednek. Az adaptáció sikerét esetükben cigány-magyar Első gyermekét amerikai házaspárnak adta örökbe. A faluban azt állítják, hogy felnőtt lánya megkereste az anyját, de nem tudtak kommunikálni. A közösségtanulmányok módszertani gyakorlata alapján azonban én a vizsgált közösség részévé tettem őket, az elemzés egységének a falut, mint önmálló, működő közösséget téve meg (lásd Sárkány 2000., Fosztó 2003.). A cigány-magyar együttélést más erdélyi településeken vizsgáló szerzők hasonló tapasztalatokról számolnak be. „A jóval szerényebb anyagi körülmények között