Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
NÉPRAJZ - PETI LEHEL: Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti településen
vegyes házasságok létrejötte jelzi. Mindemellett megfigyelhető, hogy ezeknek a családoknak a gazdasági teljesítményét a magyarok rutinosan leértékelik, érdemüket verbális stratégiákkal próbálják minimalizálni. Az egyik családról például azt állítják, hogy azért tudott a falu szimbolikus középpontjában emeletes házat építeni, mivel nyertek a lottón. Ez a vélekedés a „becsületes munka" ethoszát állítja szembe a cigányok bizonytalan eredetű, átláthatatlan (tehát vélhetően nem becsületes úton szerzett) stratégiákkal elért gazdasági teljesítményével. Ezek a családok az etnikai identitásváltás útjára léptek, amelyet szimbolikusan is igyekeznek megjeleníteni például a Cigányseregben lakókkal szembeni érintkezések számának leszorításával, a cigány identitás megtagadásával. Az ezekhez hasonló beállítódásokat a legtöbb szerző a többségi lakosság diszkriminatív, stigmatizáló viszonyulásaival szembeni elhárító stratégiaként 36 , az etnikai megbélyegzettségből való kilépésként, identitásai stratégiaként ' értelmezi. Héderfáján a diktatúrát megelőzően, valamint a kommunizmus ideje alatt cigány kovács működött. A kovács mestersége révén az átlagosnál jóval gyakrabban érintkezett a magyarokkal, státusa révén mindez legitim pozícióból történt. Megbecsültségét, a magyar közösségbe az átlagosnál magasabb integráltság jelzi, hogy két inasa közül érdekes módon az egyik magyar volt, aki ma 38 is űzi a tőle elsajátított hagyományos mesterséget. Ugyancsak adaptálódásának sikerét jelzi, hogy utódai szintén a falu szimbolikus középpontjában tudtak házat vásárolni maguknak. 39 élők számára is legfőbb törekvés a falusi életformához való közelítés, s ennek szimbolikusan felértékelt mozzanata a házvásárlás bent a faluban" (KOTICS 1999). Ld. még FOSZTÓ 1998.; POZSONY 2003. Ld. OLÁH 2002. 73. CRISTEA - LÄTEA - 1997. Szaktudása révén nemcsak a lovak vasalását végzi, de a falu magas fokú gépesítése következtében létrejött új igényeket is ki tudja elégíteni (például eke- és tárcsalapok élezése, edzése stb.). Oláh Sándor egy székelyföldi településen élő cigány kovács mikrotársadalmi helyzetét értelmezve egy olyan esetet mutat be, amikor a személy már nincs rászorulva a munkavállalásra, ám mégis nap mint nap űzi mesterségét. A szerző értelmezése szerint a vizsgált személy saját társadalmi valóságát azokban a kapcsolatokban építheti és tarthatja fenn, amelyekre más emberekkel naponta a szemtőlszembeni kontextusokban sor kerül. „A kapcsolattartás e formájával saját valóság-
