Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)

66. sír (6/a sz. Sándor-kripta): négyoldalú, fordítva („nyugatolt"!) koporsóban (h: 185 cm, sz: 67/35 cm, m: -430 cm) maturus férfi váza (h: 160 cm) nyújtott karokkal. A betegség nyomait hordozó (kisarjadt csigolyák), rossz megtartású váz alatt vastag (10 cm!) tiszta fehér hamu vagy homokréteget terítettek a koporsó aljára. 67. sír (6/a sz. Sándor-kripta): ötoldalú koporsóban (h: 100 cm, sz: 40/21 cm, m: -440 cm) infans II rossz megtartású gyerekváz (h: 87 cm), alatta fürészpor és gyaluforgács, szórványos textil/bór (?) maradványok. Közvetlenül a kripta padlójára helyezték. 68. sír (6/a sz. Sándor-kripta): ötoldalú koporsóban (h: 55 cm, sz: 20/10 cm, m: -4-45 cm) rossz megtartású csecsemöváz (h: 50 cm?). Mellén bronz tű. Közvetlenül a kripta padlójára helyezték. 6/a sz., a Sándor-kripta alatti sírok 69. sír (6/a sz.): infans II rossz megtartású, hiányos medencéje, alsó végtagjai, szegeit koporsóban (lenyomata alapján h: 160 cm, sz: 44/32 cm) m: —456 cm, T: 222°, betöltésében fa, habarcsrög, csont. 70. sír (6/a sz.): maturus jobb lába és bokacsontjai. Keletéit, m: -462 cm, a kripta építésével bolygatták, kevert betöltésében tetőcserép töredék is található. 71. sír (6/a sz): infans TI rossz megtartású hiányos váza, nyújtott karokkal, a 70. sír és a kripta keleti fala alatt, m: -482 cm. 72. sír (6/a sz.): aduitus hiányos, rossz megtartású váza a kripta délkeleti sarka alatt, koporsós, tájolása: 227° (?), nyújtott karokkal, m: -4-77 cm. 73. sír (6/a sz): kibontatlan sírfolt nyugati széle a kripta északkeleti sarka alatt. A kutatás során feltárt sírok a középkori és a koraújkori temetkezési szokások széles változatait képviselik. A középkori templomon kívüli és templomban, kriptába történő temetkezések egyaránt előkerültek. Megállapítható, hogy a testet a 14. századig lepelbe csavarták, majd ácsolt, később szegeit koporsóba helyezték. Mellékletek csak ritkán esetben fordultak elő, itt a legkorábbiak az egyik 12-13. századi sír S-végű, Csíkban elsőként azonosított hajkarikái. A hitvilág összetettségének és a pogány-babonás elemek szívós továbbélésének a nyoma a gótikus szentély eltemetett egyik sírjában a hasra, rontáselhárító céllal helyezett sarló. Szintén a régi időkre visszanyúló, a halálban az élet folytatását látó, 18. századi elképzelés nyomát véljük abban az