Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)
megerősítésnek tartjuk, mellyel a feltehetőleg megbomlott statikájú III. fal helyzetét kívánták erősíteni. 28 Összegezve: a IV. fal építése az oltárok elkészülte után és az első ízben 1731-ben említett Sándor-kripta (erről később részletesen) megépítése előtt történhetett. A hajóban feltárt legfelső padlószint a mellékoltárokhoz igazodott és fedte a mellékoltárnál későbbi IV falat is. A szentélytől eltérően a hajóban a bontást megelőzően nagy felületeken felszedték a téglákat. A megmaradt téglák méretei változóak 25 x 11 x 4,5, 15 x 11 x ... cm. Alattuk kevert barnás földréteg húzódott, amelyben tagolt peremű 14-15. századi és 17-18. századi (?) mázas kerámiatöredékeket találtunk. A járószintek, a sírok miatt az északi faltól, ill. a szentélylépcsőtől a hajó belseje felé távolodva jelentősen megsüllyedtek: a lépcsőnél 201-ről -249 cm mélységig, az északi fal mellől meg -226 cm-ről -285 cm-re. A legfelső járószintet a hajóban, 4. szelvény déli metszetfala mellett egy sír (11. sír) törte át. A 11. sír gödre felett döngölt földből alakították ki, az új javított járószintet, erre egy még későbbi megoldásban 3- cm-es kavicsréteg. A hajóban a korábbi járószintek csak töredékesen maradtak meg: a felső téglapadló alatt hasonló lejtéssel futott egy korábbi, második járószintre utaló homokos réteg. A hajó második padlója szintén a lépcső eredeti szintjéhez igazodott. Itt csupán egyetlen tégla jelezte a 2. padló borítását (24 x 4 x 12 cm). A 4/b szelvényben habarcsos homokos feltöltés alatt találtuk meg a legkorábbi, a harmadik téglapadló nagyobb részletét. Ez a padló többféle sérült, hiányos téglákból állt (méretek: 19 x 21 x 4,5 cm, 15 x 22,5 x 3,5 cm, 13 x 20 x 5,5 cm), tehát valószínűleg hosszas használatot, cserét-javítást követően hagyták fel. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a legalsó téglapadló is ráfedett az ún. IV. falra, ahol a téglák némelyikén kereszt alakú bevésések voltak. A hajóban szintén zsúfoltan és hosszú ideig temetkeztek. Az itt feltárt több mint 30 sír közül, külön említenünk kell a két legkésőbbi sírt. A 23. sír téglapakolásos, koporsós, fordított tájolású (fejjel kelet felé fordított) temetkezés volt gyenge megtartású vázzal és textil maradványokkal. Nyakrészen gallér darabja, ill. a gerincoszlop mentén és a combcsontok között sorban, továbbá a csuklónál zsinórozás maradványaihoz kapcsolódó szövetgombok maradtak 1726-ban éppen Somlyón hoznak olyan határozatokat, melyek a közeli sírok miatt fenyegetett falak védelmében a temetkezések eltiltását hangsúlyozzák, ld. SAVAI 1/178-182.: „18. a templomba való temetkezés a kőfalaknak romlásokra vagyon, azért senkinek meg nem engedtetik, hacsak bóttya vagy kriptája nincsen. "
