Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
RÉGÉSZET - BOTÁR ISTVÁN: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002-2005)
meg. Tőle közvetlenül délre tártuk fel a templom valószínűleg legkésőbbi, hasonlóan fordított tájolású temetkezését (11. sír), mely minden réteget vágott. A szegeletlen koporsóban a csontok teljesen elporladtak (!), jó állapotban maradt meg viszont az elhunyt kopott-foltozott hosszú felsőruhája, alatta posztómellénye és kék színű zsinóros harisnyája is. E két sírban kiemelkedő személyeket temettek, a kék harisnya alapján, gyaníthatóan katonacsaládból származó, egyházi embereket. 29 A hajó 5/a szelvénybe eső részén a legfelső téglapadlót az 1800-as bontást megelőzően felszedték. (14. kép) Az 5/a szelvény DK-i felén kevert betöltésű, szűzföldbe ásott (!) 40 cm átmérőjű cölöplyuk került elő, amelyet a sírok sem bolygattak. Helyzete alapján mélyen benyúló nyugati, vagy talán egy északi karzat oszlopának gödre lehetett. 30 Betöltésében a kevert omladékos földben egy-egy habarcsból kialakított külső és belső saroktöredék került elő, melyeknek vékony meszeléséin két rétegben vörös festés nyomai láthatók. Ez az oszlop, és nyilván az általa hordott karzat, hosszú ideig használatban lehetett, ugyanis környezetét késői temetkezésekkel nem bolygatták. Az 5/b felületben a középkori templomon kívül egymás fölött több, erősen kevert betöltésük és mélységük (-345-385 cm) alapján kései, koporsós gyereksír (12, 13, 16. és 34. sír) került elő. Összegezve: a negyedik periódus építésének idejére a középkori faragványok (gyámkő, bordák), és az oltárok 16. század eleji keltezése utal, ezeket ugyanis valószínűleg már az új késő gótikus templomhoz rendelték. A boltozat, a bekarcolt keltezett borda alapján a 16. század közepén már szintén állt. Valószínűleg ebben a periódusban, a gótikus szentély építésével egy időben látták el támpillérekkel a korábbi sekrestyét is, melynek északi, kelet-nyugat irányú falrészletét és északkeleti sarkát a Jézus Kínszenvedése kápolnában tártuk fel. 1800-ig, az épület lebontásig a templomban sűrűn temetkeztek és többször végeztek javításokat: alapokat erősítettek, járószinteket emeltek. Szintén ehhez a periódushoz kapcsolható két további vállalkozás, a torony és a kripta építése. Farkas Irénke néprajzos kollégánk (CsSzM) segítségét itt is megköszönjük. A hajó déli oldalán a 18. század közepéig a somlyói templomhoz tartozó (csík-)szeredaiaknak volt saját karzatuk.
