Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

54.205,5 t-át szállítottak el Köpecről. A különbözetet nyilvánvalóan a bányamű maga használta el, hisz gőzmozdonyait is ezzel a tüzelőanyaggal működtette 1882-tŐl, a bányatelep 4 km hosszú iparvasútján (HOFFMANN 1909; KISGYÖRGY 1972). A HOFFMANN Géza (1909), műszaki igazgató által szolgáltatott adatsor szerint a köpeci lignitbánya legnagyobb évi termelése épp az utolsó évben, 1908-ban volt: 56.090,6 t elszállított lignit. 1910-ig itt összesen 1.449.500 t szenet bányásztak ki (PAPP 1915). A 3000-4000 kcal/kg fűtőértékű szenet (melynek legnagyobb hátránya a magas hamu-tartalom volt) a vártnál kisebb mértékben használták háztartási tüzelőanyagként, elsősorban vasúti társaságok, és ipari létesítmények szállították el brassói gyárakba, illetve Nagyszebenbe. Amikor azonban ez utóbbi város ipara a Carl Wolf bankár kezdeményezésére felépült códi vízi erőmű üzembeállításától, 1895-től folyamatosan átállt az elektromos áramra (UNGAR & NlSTOR 1981), elmaradtak végképp az ottani megrendelések. Egy ideig Bukarest volt a fő szállító - más romániai üzemekkel együtt -, valamint a Román Állami Vasutak. Ezt a piacot az 1886-ban kitört osztrák-magyarromán vámháború emésztette fel. Mentségül jött az 1890-es évek elején a botfalvi cukorgyár, a zemyesti cellulózgyár, a brassói kőolaj-finomító és a kénsavgyár ráállása a köpeci lignitre. KALECSINSZKY Sándor 1901-ben meg is jegyezte, hogy „a szén piaca kicsi, fütőképességénél fogva csupán a közeli gyárakra vonatkozik". (Pedig ő a fentebb említetteknél magasabb értékeket határozott meg: 3881-4170 kcal/kg [KALECSINSZKY 1901a].) Egyébként, a Magyar Cukoripari Rt-hez tartozó botfalvi gyárral 1913-ban megújított szerződés (KISGYÖRGY & VAJDA 1972) mentette meg a köpeci szénbányászatot az összeomlástól, amikor a termelése néhány rossz döntést követően (lásd alább), visszaesett. A köpeci lignittermelést tehát erősen befolyásolta az, hogy a piac mind összetételében, mind mennyiség-igényében erősen hullámzó volt (HOFFMANN 1901; 1905; 1909). A köpeci szénteleppel kapcsolatban, 1908-ban SZONTAGH Tamás írt szakvéleményt (SZONTAGH 1910). Még abban az évben áttértek a gazdaságosabbnak tűnő felszíni fejtésre - amit azonban 3 év csapadékos időjárása okozta földcsuszamlások tönkretettek -, és 1912-re beszüntettek (BÁNYAI 1914; PAPP 1915). Ez a termelés súlyos visszaeséséhez vezetett, melynek mélypontját 1916-ban lehetett érezni (KISGYÖRGY & VAJDA 1972). Ám 1913ban új táró (Fenyves-bánya) hajtásával próbálkoztak, illetve HOFFMAN Géza Bárót mellett, a Súgó-patak fejében (Teleki-táró), és Középajtán, a Kakaspatak mellett nyittatott új bányát (BÁNYAI 1914; 1916; KISGYÖRGY 1972). így, a Köpecen 1872 óta működtetett Samu-tárna (1907-es), és az utóbb nyitott