Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

Elíz- (1909-es), majd a Zeyk-táma (1912-es), illetve a külszíni fejtés (1912-es) bezárása (KISGYÖRGY & VAJDA 1972) ellenére, az Erdővidéki Bányaegylet még 1913-ban is napi átlag 9 vagon (megközelítőleg 26 t) lignitet volt képes szállítani; 1921-ig pedig a napi termelés 3 t 26 q fölé emelkedett (VITÁLIS 1940), de még ezzel sem közelítette meg az 1908-as csúcstermelést. A sepsiszentgyörgyi GREGUS János Örökösei által működtetett Csiklonbánya egy 3 m vastag, gyengébb fűtőértékű (3100-3200 kcal/kg) széntelepet fejtett évi átlagban 10 t [!] körüli termeléssel, melyet a közeli szeszgyár hasznosított (KALECSINSZKY 1901). A legjobb fűtőértékű (4200 kcal/kg feletti) illyefalvi szén bányászatáról számszerű adatokkal nem rendelkezünk. A földrajzilag igen előnyös fekvésű Hídvégen, a 3 m vastag, tárnával feltárt telepeket (KALECSINSZKY 1901) a 20. század legelején - HOFFMANN Géza (1901; 1905; 1909) szerint - szakszerűtlen feltárást követően, rablógazdálkodás-szerűén termelték. Vargyason a 14 m vastag, tárnával feltárt telepet a 20. század elején nem fejtették (KALECSINSZKY 1901). A széntelepek feltárása ezzel távolról sem zárult le. Egyrészt a már ismert telepek területén folytatódott: így SZONTAGH Tamás a hídvégi előfordulásokkal kapcsolatban is írt szakvéleményt (SZONTAGH 1910), PÁLFY Mór pedig „részletes vizsgálat tárgyává tette [.] a Köpecz, Bárót, Hídvég, Vargyas, Sepsiszentgyörgy és Illyefalva környékén előforduló lignittartalmú levantei képződményeket" (PÁLFY 1910). Hídvégről (terepszemle alapján) utóbb HALAVÁTS Gyula is szakvéleményt mondott, a Földművelésügyi Minisztérium felkérésére (LÓCZY 1912). Másrészt új szénelőfordulások megkutatására is figyelmet fordítottak, így PÁLFY Mór 1909-ben a már ismert felsőrákosi és sepsiszentgyörgyi telepeken túl, a Baróti-hegység DK-i előterében: Élőpatak, Sepsiszentkirály, valamint a Bodoki-hegység D-i peremén Angyalos, Sepsibesenyő, Eresztevény és Maksa, sőt, a Háromszéki-medence K-i részében: Bereck és Ozsdola területén is kutatott szén után (LÓCZY 1911). Ekkor került sor a Brassói-medence DK-i részének szénkibúvásai (Tatrang, Pürkerec, Zajzon, Bodola és Brassó) megkutatására is (SZONTAGH 1909; 1910). PAPP Károly (1912) pedig a futásfalvi fürdő ásásakor feltárt lignitről értesített. Az említett tanulmányok alapján 1912-ben Vargyason (újból), és Magyarhermányon, 1914-ben pedig Felsőrákoson is bánya- és fúrómunkálatokkal kezdtek a szén után kutatni, de a világháború megpecsételte ezeknek a kezdeményezéseknek a sorsát (KISGYÖRGY & VAJDA 1972). Mindezek ellenére, a Baróti-Barcasági-Háromszéki medence szénkészleteiről - nemzetgazdasági szempontból - GAÁL István (1912) lesújtóan nyilatkozott: „csekély jelentőségüek"-nek titulálva a pliocén-kori képződmények