Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - WANEK FERENC: A Baróti-Brassói-Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. II. rész: a XX. század eleje Erich Jekelius monográfiájának megjelenéséig

Összefoglalás: Dolgozatunkban folytatjuk a Kárpát-kanyar belső medencesora pliocén üledékeinek kutatástörténetét. Bemutatjuk egyrészt a képződményeket feltáró bányászat alakulását, másrészt azt, hogy LORENTHEY Imre rétegtani beazonosítását követően, hogyan oszlott meg a geológusok véleménye: akik elfogadták, és akik nem az új képet, és milyen érvháttér állt véleményük mögött. Elmondtuk, hogyan lépett előre a gerinces és a puhatestű őslénytankutatás. A gerinces őslénytársulások régióhatárokon át értelmezhető adatai LORENTHEY nézetét igazolták. A puhatestűek monografikus feldolgozása késett, csak a tárgyalt időszak végére, Erich JEKELIUS példás feldolgozásával történt meg, de ennek fő tanulsága az volt, hogy az itteni társulások endemikus jellege miatt ez az őslénycsoport - bár igazoló értékű - nem a legjobb kulcs a Kárpátokon belüli és kívüli időazonosításokhoz. Dolgozatunk első részében (WANEK 2006) a 19. század végéig követtük a Baróti-Barcasági-Háromszéki-medencesor pliocén-kori üledékeinek kutatástörténetét, melyet azzal a momentummal zártunk, hogy BUDA Y József és LORENTHEY Imre munkássága révén tisztázódott a tárgyalt képződmények késő-pliocén kora, az akkori megfogalmazás szerint: „alsó-levantei emelet". Nyilván, a medence kutatását addig is, akárcsak azt követően, a gazdasági érdekeltség, azaz, az üledékek lignit-tartalma sarkallta. A lignit feltárásában és kitermelésében ezidőtájt az 1872-ben beindult, marosvásárhelyi székhelyű Erdővidéki Bányaegylet-Részvénytársaság vitte. Bányaterületei Vargyas, Székelyszáldobos, Felsőrákos, Köpec és Hídvég határában voltak. Köpecen termelés, Hídvégen feltáró munkálatok folytak (BÖCKH & GESELL 1896; 1898; HOFFMANN 1901; 1905; 1909). Emellett, az Illyefalvi Kőszénbányamü helybéli bányáit „míveltetik rendesen" és GREGUS János Örököseinek voltak bányatelkei Sepsiszentgyörgyön, valamint gróf NEMES Jánosnak Hídvégen (BÖCKH & GESELL 1898). KALECSINSZKY Sándor (1901) jegyzékében még szerepel Bárót és Agostonfalva is, mint olyan helységek, ahol akkor megkutatott telepek voltak. HOFFMANN Géza (1901; 1905; 1909) a korábbról ismert előfordulások mellett még felsorolta: a Bibarcfalva, Bodos, Ürmös, Nagyajta és Arapatak határában előforduló, megkutatatlan széntelepeket is. Már az I. világháború vége felé jelezte Erich JEKELIUS (jelentése csak 1923ban látott napvilágot) a legdélibb - jelentéktelen - szénelőfordulást, melyet termeltek is „néhány fuvarnyi lignit" erejéig. Az említettek közül a legjobban feltárt és a legintenzívebben fejtett telep, az Erdővidéki Bányaegylet-Részvénytársaság köpeci bányaműve volt. A telep 10 m-t meghaladó vastagsága és viszonylag magas fűtőértéke (KALECSINSZKY 1901) jól magyarázza ezt. Itt 1872 óta, ha nem is egyenletesen, de 1908-ig folyamatosan növekedett a termelés. Míg 1873-ban 600 t szenet, 1894-ben amikor az össztermelés itt 54.585,5 t volt (BÖCK & GESELL 1898) - összesen