Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - PATKÓ FERENC: A Hargita-hegységi xilofág (fát fogyasztó) bogarak (Insecta — Coleoptera)

6. kép. Vegyes bükkös a nyugati előhegyekből. Jó az ottmaradt fatörzs A lelőhelyek (gyűjtőhelyek) sajátosságai a tanulmányozott erdei ökoszisztémákban - az erdők változatosságát, felépítését és sérülékeny állapotát jelezték. Mivel a hegységben nincsenek védett és érintetlen erdei ökoszisztémák, a növényzet-összetétel csak maradványaiban jelzi a hajdani erdők gazdagságát. Kutatáskor igyekeztem felkeresni minden olyan életközösséget (biocönózist), amelyik tartalmazhat xilofág bogárcsoportot. Nemcsak a kidőlt vagy kivágott fatörzseket kutattam át, hanem a csutakokat is. Igyekeztem megvizsgálni a törzseknek, ágaknak nemcsak a kéreg alatti részeit, hanem a törzs belsejét is, a bélszövettel együtt. A növényfaj és a nedvességtartalom függvényében az egyes helyeken természetesen más és más bogárpopulációk helyezkedtek el. Az olyan bogárcsaládok lárvái, mint a bíborbogarak (Pyrochoridae) a tölgykéreg alatt fejlődnek. A szúbogarak (Scolytidae) szintén a kéreg alatti háncsrétegben élnek és rágnak járatokat. A pattanóbogarak (

Elateridae) lárvái a korhadó lucfenyő törzsekben fejlődnek, és ott vegyes táplálkozást folytatnak, ezért fontos az öreg, korhadó luctörzsek jelenléte: egy-egy korhadó fatörzs éppúgy, mint egy-egy kalapos gomba (Macromycetes) - valóságos kis