Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)
NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben
hogy milyen mértékben létezik egy társadalmi szükséglet, amely által az adott szerepkör ráruházódik az illető személyre. 37 Az interjúalanyok többen is arról nyilatkoztak, hogy Gyergyó vidéke az a hely, amely nagy számban vonzza a Gyimesekből odalátogatókat. Több vélemény is szólt amellett, hogy Gyergyó vidékén tevékenykedik egy olyan jósasszony, aki jövendölésre, gyógyításra és rontásra egyaránt hivatott. Az egyik adatközlő, B. A. szülei halálkörülményeinek felfedőjeként egy gyergyói jósasszonyt nevez meg, akihez hozzátartozói látogatnak el. Az adatközlők egy része a tevékenységi helyre rákérdezve rögtön Gyergyót említették, s abban az esetben amikor magam kérdeztem rá, hogy tudnak-e gyergyói jósról igenlő válasszal szolgáltak. Annak ellenére, hogy az adatközlők közül sokan tesznek említést a gyergyói specialistára vonatkozóan, lényegében senki sem szolgál annak személyének, tevékenységének részletesebb leírásával, mindegyik adatközlő úgy említi a gyergyói jósasszonyt, mint akihez olyan falubeliek fordulnak, akik nincsenek vele közvetlen kapcsolatban. Az egyik adatközlő, Ambrus Anna az egyedüli, aki megnevezi a gyergyói jósasszonyt. Egy házastársak közötti konfliktusról beszél. A férj elhagyja feleségét, s mivel az asszony nem tud ebbe beletörődni, ezért a gyergyói Póránéhoz fordul annak érdekében, hogy bosszúból férjét megcsináltassa. A történetben szereplő férfi az adatközlő fiútestvére volt, akinek - az asszony véleménye szerint - azért kellett meghalnia, mert rontás áldozata lett. Gyergyó gyakori említése mellett a specialisták tevékenységi területeként a már Bakó megyéhez tartozó Gyimest említik. Ez nem csupán a falusi közösségből kikerülő jósra/ jósasszonyra vonatkozik, hiszen, a román pap hiedelemköre is azt bizonyítja, hogy a kaluger papok nagy részének élőhelye Moldva. Érdekes módon akár Gyergyót, akár Moldvát vesszük figyelembe azt láthatjuk, hogy egy más etnikumú közösségbe helyezik azt a specialistát, amelyhez többségben fordulnak, hiszen a csángó etnikumú gyimesiek amennyiben Gyergyóba látogatnak el egy székely etnikumúval kerülnek kapcsolatba, viszont, hogyha a megyehatárt átlépve Moldvába mennek akkor már egy román nemzetiségű személlyel létesítenek személyes kontaktust. Felötlik bennem, hogy ez a saját etnikumtól távolítás nem magyarázható-e azzal, hogy a deviánsnak minősülő, de problémáikhoz szükséges szereppel bíró egyént nem mint csángó személyt nevezik meg, mivel az már a közösséggel szembeni normaszegésnek minősülne. PÁRHONYI Tímea: i. m. 247.
