Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben

csupán gyógyítással foglalkozik-e, vagy ugyanakkor rontáscselekvéseket is végez. A gyimesi közösségben is az tapasztalható, hogy leggyakrabban a rontó és gyógyító személye nem különül el egymástól. A közösség tagjai mivel azt feltételezik, hogy az adott személy mágikus képességekkel rendelkezik, ezért sérelmeikkel, s ugyanakkor betegségükkel is ahhoz fordulnak. KRUPA András írja, hogy az általa gyűjtött adatok szerint, aki rontást hárított el az ugyanakkor rontott is, s ezáltal a közösség szemében boszorkánnyá válhatott." Ahogyan a Gercuj Margit által elbeszélt történetből kitűnik rontás esetén hasonlósági alapon történik a cselekvés, hiszen analógiás módon azt tartják, hogy ahogyan a vasabroncs szorítja a csutakot, ugyanúgy szorító érzést él át a megrontott egyén. Szintén az analógia kap szerepet abban is, hogy a fa kiszáradása összefüggésbe kerül az egyén halálával, ugyanis azt tartják, hogy mire a fa kiszárad, akkorra a megrontott fél is meghal. MAGYAR Zoltán is közöl egy hasonló hiedelemtörténetet, amelyet Urszita alfejezet cím alatt tárgyal. Ebben a történetben nem jelenik meg az analógiás eljárás, a rontás itt magára az élő fára irányul. Azáltal, hogy rámiséznek a fára, az annak következtében kiszárad.

23 Az analógia nemcsak a rontásban, de a gyógyításban, a rontás feloldásában is szerepet kap. Az idézett elbeszélés bizonyíték arra, hogy a fa kiszárításának céljával szemben létezik a fa megszépítésével járó tevékenység."

4 Ez az eljárás éppen az ellenkezőjét hívta elő, ugyanis minél szebben öltöztették fel a bokrot, annál sikeresebb lehetett a gyógyítás. Egy másik adatközlő, Tankó Anna az urszitát láthatatlan jelenségnek nevezi, amelyet elhintnek, elszórnak azzal a céllal, hogy valaki abba belelépjen. A rontás elkövetője itt is az egyén. Az asszony az urszitáról mint ma is gyakorolt rontáscselekedetről beszél.

25 KRUPA András: Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok. Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Művelődési Osztálya, Békéscsaba, 1974. 219. MAGYAR Zoltán: A csángók mondavilága. Balassi Kiadó, Budapest, 2003. 520. Azt hallottam, hogy felöltöztettek egy bodzát. Beteg vót valaki, s avval javították, hogy valahol félre egy bodzát felőtöztettek, szépen. Bokrot. Felőtöztettek, s avval gyógyították meg. Hallottam, hogy mondják, hogy aztán reátaláltak vót. Azt még nagymamámtól hallottam vót, hogy osztón reátaláltak vót arra a bodzára, szépen fel vót őtöztetve, megjavították a beteget, de hogy még mit csináltak nem tudom. (Adatközlő: Ambrus Anna) Leteszik, de az olyan látatlan szín, hogy azt nem látod. Nem látod meg, hogy mit hintitek el. Úgy nevezték urszita, az valamilyen por, ilyesmi. Az akár milyen, aki