Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Urszita a Gyimesekben

Urszita típusú rontás kapcsán a hidegségi nagynénjével megtörtént esetet említi. Elmondása szerint a hidegségi asszonynak urszitát vetettek, s ennek következtében az asszony egész életére sánta maradt. Az adatközlő az urszita elhelyezésének okára vonatkozóan is magyarázattal szolgál. Nagynénjét bos??szúból rontotta meg egy a férjével kapcsolatban levő asszony. Ebben az esetben urszita és csinálmány között nem különíthetők el éles határok, mivel ezzel a típusú történettel mindkettő leírható. 6. Fogalmak közötti átfedések - csinálmány, urszita Az adatközlők elbeszéléseiből az tűnik ki, hogy legtöbb esetben az urszitarontás azonosul egy másik típusú rontással, a csináltatással. Urszitát vetni és csinálmányt elhelyezni egyes adatközlők számára ugyanazt jelenti. A kettő között abban tesznek különbséget, hogy az urszita a csináltatáshoz viszonyítva nagyobb horderejű. A csináltatások esetében a rontók nagybeteggé teszik ellenségeiket, míg az urszita elhelyezésekor a végső cél a halál okozása. Az adatközlők tudatában legtöbb esetben nincsen egy éles elkülönülés az urszita és a csinálmány között. Ezt bizonyítja egyik adatközlőm, Timár Teréz elbeszélése is, aki ursz.itakénX tárgyalja az amúgy csináltatótsnuk is felfogható rontásesetet. O nem egy saját családjával megtörtént esetet beszél el, hanem egy hajdanán anyósától hallott történetet ismertet. E történet szerint urszitának nevezték a lépcső alatt elhelyezett rontást. Ez a rontás is azáltal aktivizálódott, hogy a megrontandó fél több alkalommal is áthaladt azon a felületen ami alá az urszita el volt helyezve. Ennek következtében megbetegedett és állapota fokozatosan romlott, végül a rontás következtében meghalt. A közösség elbeszélései szerint a rontás által bekövetkezett betegséget a hivatásos orvosok nem tudják sem diagnosztizálni, sem gyógyítani, azokhoz fordulva a megrontott fél családtagjai tehetetlenek. Több rontáselbeszélés is azt tanúsítja, hogy a halálos kimenetelű rontások helyrehozatalának az egyetlen módja a jóshoz, specialistához való fordulás. A jós rendszerint különféle rituálék által fényt derít a betegség okára és helyrehozza a megrontott egyént. A Timár Teréz által elbeszélt történetben a jóshoz való fordulás megtörténik, azonban az már a betegség végső stádiumában következik be, így a belelépik, ha annak szánják, ha másnak szánják, az aki kilépett az ajtón, belelépett, így az ajtó nyílásába tették, mehettem én es ki, vagy mehetett a férjem vagy akárki, nem nekünk vót, de úgy es mü léptünk belé, s az javíthatlan vót (Adatközlő: Tankó Anna)