Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - PETI LEHEL: Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti településen

Adaptálódás és szegregáció. Cigány-magyar együttélés A dekollektivizálás után A rendszerváltozás utáni gazdasági bizonytalanság a cigány lakkosságon belül nem okozott olyan súlyos családi krízishelyzeteket, mint ahogy egyes magyar családoknál, akik nem tudtak életképes stratégiákat kidolgozni, ennek következtében korábbi társadalmi presztízsüket és életszínvonalukat sem tudták megőrizni. Mindemellett az 1989-es változást a falun belül ez az etnikai csoport veszteségként élte meg, munkahelyeik legnagyobb részét elveszítették, egyre hangsúlyosabban fordultak a korábban mellékfoglalkozásként űzött hagyományos mesterségekhez, főként a kőmüvességhez és a szobafestéshez. Mivel a kollektivizálás előtt a háztáji területeket leszámítva lényegében nem rendelkeztek jelentősebb földterülettel, a dekollektivizálás után nem működtethettek olyan stratégiákat, mint amilyen a magyar lakosságnál a visszaparasztosodás volt. A földek visszaszolgáltatása során a cigányoknak családonként fél hektár földterületet osztottak. Ez az eset feszültségeket okozott a településen belül, mivel a cigányoknak a földnélküli magyar családokkal együtt a legjobb minőségű, réti földeken mérték ki ezeket a parcellákat. A konfliktus a falu nem etnikai alapon érzékelte, a földkiméréseknél ugyanis általánosak voltak a nézeteltérések (jelzőcsóvák kidobálása, veszekedések, fenyegetőzések stb.) A település magyar lakossága a rendszerváltozás után nem élt a vendégmunka lehetőségeivel, amely a település mindenkori agrárbeállítódásával magyarázható. A településen az agráriumnak történetileg meghatározó fontossága volt, a Kis-Küküllő középső folyása mentén fekvő falvak lakói Héderfáját mint az egyik „legerősebb", mezőgazdasági termelésre specializálódott településnek tekintik. Ezt bizonyítja, hogy a falu határa a környező településekénél többszörösen nagyobb, még azokénál is, amelyek lakosságának számaránya akár háromszor is több (például a szomszédos Szászbonyha esetében). Ez egy sajátos gazdaöntudat megjelenéséhez vezetett a településen, amely a lokális identitás működésekor a környező települések lakóival szembeni mentális fölérendeltség megteremtésére való hajlamra ösztönzött. Ez abból is kiviláglik, hogy a rendszerváltozás után azok a beköltöző (magyar) családok tudtak az agráriumtól elszakadó, legéletképesebb vállalkozói stratégiákat kidolgozni, amelyeket nem kötött a minden körülmények között az agráriumból való megélésre ösztönző mentális beállítódás. Ld.: PETI 2004. 203-204.; SZABÓ 2002a. 27-29.