Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2008)

NÉPRAJZ - PETI LEHEL: Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek kommunikálása a cigány-magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti településen

Orientációs típusok a gazdasági stratégiák függvényében az 1989-es rendszerváltozás után Külföldi vendégmunkások A magyaroktól eltérően a földnélküli cigányok az 1989-es romániai rendszerváltozás után, a többségi etnikuménál nagyobb fokú mobilitásukat működésbe hozva előszeretettel foglalkoztak sefieléssel, vagy vállaltak munkát külföldön. Jelenleg kb. 20 cigány személy magyarországi vendégmunkával keresi a kenyerét. A külföldi munkavállalás során általában az egész család mobilizálódik. Többnyire mezőgazdasági munkát vállalnak, néhányan kőműves ismereteiket kamatoztatva építkezéseknél dolgoznak. A nők betegekre és idősekre vigyáznak, vagy virágkertészetekben dolgoznak. Pár személy Spanyolországban, Németországban, Olaszországban és Izraelben vállal munkát. A külföldi munkakapcsolatok révén néhány héderfáji cigány fiatal külföldön alapított családot és telepedett le. Egy héderfáji cigánylány például német fiúval lépett házasságra, gyermeküket Németországban nevelik. Külföldi letelepedésük, kapcsolathálójuk kibővülése további lehetőségeket jelent rokonaik számára az idegen világban való tájékozódáshoz, az ott való kereskedéshez és munkavállaláshoz. Napszámosok A kisebb mobilizációs készséggel rendelkező, vagy idősebb személyek a település magyar nagygazdáinál vállalnak napszámosmunkát, amely a patrónus-kliens kapcsolatok megszilárdulásához vezetett. Néhányan önállósult, vagy kisvállalkozást működtető gazdának állandó munkaerőt jelentenek, szolgáknak hívják őket. Fizetségük megegyezés alapján némi pénz, adott esetben cigaretta és ital valamint élelem. Állatgondozókként, malomra felügyelőkként tevékenykednek, vagy a gazdaságokban zajló különböző munkafázisok állandó segítségeként vannak jelen." A napszámos cigányok magyarok általi megítéléséről (siménfalvi tapasztalatai alapján) Szabó A. Töhötöm megfigyeléseire támaszkodhatunk: „A napszámos cigányok a falu értékrendszerében nagyon alacsony helyet foglalnak el, mert sem valódi, sem szimbolikus tőke falhalmozására nem képesek" (Szabó 2002b. 211.). A szerző továbbá hangsúlyozza, hogy ezzel a csoporttal szembeni különösen előítéletekkel terhes attitűd abból fakad, hogy „egyik napról a másikra élnek, nem biztosítják a jövőjüket, ezért állandóan kölcsönre szorulnak; ez pedig ellenkezik az önellátást szem előtt tartó, a kölcsönt hagyományosan kerülő, a jövőt minél inkább bebiztosítani igyekvő paraszti normáktól" (SZABÓ 2002b. 211.).