Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - JÁNÓ MIHÁLY: A csíkmenasági római katolikus templom falképeinek kutatástörténete
a nap és hold, továbbá négy próféta, 4 evangélista és más szent képek? A képek jellege, de főleg a képeket magyarázó minuskel feliratok egyiránt kezeskednek ezen műbecscsel s régészeti érdekkel biró képek valódiságáról, minek következtében, mint Székelyföldön oly kevés számban fennmaradt (Dályéin és itt ) régi frescók egyik kivédóbb példányát kellőleg becsülnünk és méltányolnunk kell, egyszersmind elismeréssel lennünk azon kegyelettel szemben, mely azt valamely barbár ujitás általi megsemmisüléstől megvédte"* ORBÁN, a szentély északi falán található, hiányos, festett évszám láttán, érthetően 1655-re gondolt, „[...] mi valamely ujitási évszám lehetett", amelyből az első szám lekopott, „mert a templom szentély bizonynyal annál jóval régibb, a mennyiben építési modorában nyilvánuló késő gót-kori műidomokról Ítélve, a XIV. század végén készülhetett. " 5 ORBÁN Balázzsal szemben, az akkori plébános, FERENCZI Ignác, aki püspöki rendeletre 1869-ben hozzáfogott az egyházközség történetének megírásához a Domus Históriában a következőképpen érvelt: ,Menaság, egyik a legrégibb falvak közül Csíkban. Temploma, mely a falu között egy emelkedett dombon fekszik régi kőkerítéssel egészen övedzve, a mint a Sanctuarium falán - észak felöl - tisztán láthatni 655-ben, azaz: hatszáz ötvenötben épült; a felírás igy van: AE. T. H. Ano: 655., vagyis: Aedficatum Templum hoc Anno 655. Mely betűknek - megjegyzem - hogy én tulajdonitok ily értelmet, egyebet nem gondolván, hogy mit jelenthetnek. Némelyek igen réginek mondják, s kételkednek az esztendőszám valódisága felett, állitván: hogy az ezeres szám ki van csak hagyva s igy lenne »1655« hanem ezeknek könnyű a felelet, mert a régi nagy oltár a mint mostis jól láthatni 1543-ban épült, a nagyobb harang pedig 1542-ben, a középső [...j1604fr.[en] öntetett, miből azt következtetni - mondja a negyven évvel korábbi lelkész elődjéhez hasonlóan -, hogy az oltár, a harangok hamarább megvoltak mint a templom." 6 Nem illik számon kérni egyik „krónikástól" sem, hogy miért nem hozták összefüggésbe a szentély falán és a hajó festett famennyezetén látott évszámok azonosságát. Pedig ez magyarázatot adhatott volna a kételyeikre, mármint a „valamely újításra" és az azt megörökítő időpontra vonatkozóan. Továbbmenve, a famennyezet töredékes felirata, amelyet FERENCZI Ignác plébános ORBÁN B. 1869. 40. 3. sz. jegyzet: „Mária Magdolna, szent Borbála, sz. Katalin, sz. Ilona, sz. Margit, sz. Anna, sz. Klára és sz. Susanna; mindeniknek neve minuskel betűkkel van oda irva s mutatja e festvények eredeti régiségét." 4 ORBÁN B. 1869. 40. 5 ORBÁN B. 1869. 41. 6 Liber Históriáé Domus 1869. 1.
