Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen

gyalog határőrezred parancsnoksága 1784-ben ténylegesen birtokába vette

23 a századok között felosztva maga kezelte és értékesítette és az ebből származó bevételekkel járult hozzá a székelység katonai kiadásaihoz. A faluközösségek azonban nem nyugodtak bele könnyen a volt birtokaik elvesztésébe és panaszaikkal különböző közéleti fórumokhoz fordultak. Részben ennek köszönhető, hogy egy előírásnak megfelelően, ha valaki bizonyítani tudta a havas részek jogos birtoklását, visszakaphatta azokat. A döntés azonban nagyon elhúzódott és lesújtó volt a csíkiak számára. Az 1813. október 28-án kelt udvari rendelet ugyanis Negyedfélmegye kivételével minden kérést elutasított, de a katonai hatóságok erélyes közbelépése miatt - a nagyobb területeket visszakapó háromszékiekhez hasonlóan - tulajdonigényének a hét falu közössége sem tudott érvényt szerezni."

4 A kérdéssel korábban az 1794/95, az 1811, majd az 1837-es erdélyi országgyűlés is foglalkozott, de akárcsak a határőrség esetében kedvező megoldás itt sem született. Ennek ellenére az 1841-^t3-as országgyűlésen, két közösség is megpróbálkozott visszaszerezni régi birtokát. A követi utasításnak megfelelően az első beadvány a szentmártoni és csekefalvi comnnmitas kérelmét tartalmazta, ami a revendikált havasokhoz csatolt birtokaik visszaadására vonatkozott.

25 A másodikban Szentdomokos, Szenttamás, Jenőfalva, Karcfalva, Dánfalva és Madaras községek Tikos havasának az első székely gyalog határőrezred általi jogtalan elvételét és használatát panaszolták és annak visszaadását kérték."

6 Bár a felhozott érveket a bizottság helyben hagyta, azonnali döntés természetesen nem születhetett: az országgyűlés a kéréseket „alázatos tisztelettel" felterjesztette az uralkodóhoz. A beadványok azonban a korábbiak sorsára jutottak, hiszen a havasok bevételeiből létesített ruházati pénztár (ebből fedezték a katonák egyes költségeit) fenntartása a birodalom érdekeit szolgálta. (Szentmárton és Csekefalva a jóval a határőri intézmény megszűnése után, 1864-ben visszakapta kért birtokait.) kely gyalog- és huszéir-határőrezredek kincstári kezelés alatt álló ingó és ingatlan javainak visszaadása és rendezése tárgyában. 10599. szám, 1868. (Nyomtatásban: Csíkszereda, 1890.) (Továbbiakban: Felterjesztés). 5-6. Az erre vonatkozó dokumentumok tanúsága szerint ezek a következő havasok voltak: Apahavas, Baraszó, Baska, Borda. Cibles, Dragoioasa, Feketevíz, Gázrész, Harlagia, Hegyes, Holló, Keresztes, Kissaj, Magyaros, Obcsina Albjilor, Paplemontye, Sólyomtár, Sóvető, Tölgyes, Tusorakatjas, Tyukos-patak és Vomanykút. CsÁL. Csíkszék iratai (1774-1786). F 27. XXXVII/9. De a hivatalosan megítélt területeken kívül a határőrség több magánbirtokot is bekebelezett. Felterjesztés. 7-8. Jegyzőkönyv 1841. 681. Uo.751.