Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KOCSIS LAJOS: Csíkszék katonai sérelmei az 1841-1843. évi országgyűlésen
A csíkszéki követek több beadványa a Mikó Mihály által is előterjesztett sérelmekre vonatkozott. Ilyen volt például a határőrök polgári hivatalba lépésének megakadályozása 27 vagy ingatlanjaiknak különböző célból való lekötésének szigorú ellenőrzése, amely csak a „katonatisztek hírével és engedelmével történhetett", A viszonylag többet hangoztatott jogsérelmekre megoldást váró kérelmek közül mindenképpen ki kell emelni kettőt, amelyek a katonai elnyomás és kötöttség egy kevésbé ismert oldalát világították meg: a kiszolgált határőrök további megterhelését. Csíkcsekefalvi Sánta Péter lófőt és csíkszentkirályi Lestyán Pétert ugyanis, annak ellenére, hogy már nem teljesítettek szolgálatot (polgári hivatalt vállaltak) és katonaköteles férfi sem volt a családjukban, a tisztikar arra kényszerített, hogy saját költségükön lovat tartsanak. 29 A revendikált havasokkal kapcsolatos beadványoktól eltérően, a határőrség fenntartása és a tisztikar túlkapásai okozta jogsérelmeket tartalmazó kérvényeket nem terjesztettek fel az uralkodóhoz. A bizottság ugyanis úgy vélte, hogy a „székely katonaság törvényellenes állásából folyó sérelmek ő felségéhez felterjesztve vannak", így ezek orvoslása „az arra érkezendő királyi kegyelmes határozattól remélhető". 30 Valóban a feliratban megfogalmazott kérések teljesítése esetén, mindezek a sérelmek is megszűntek volna. De ahogy azt a korábbi évtizedek példája is mutatta, erre még a leghalványabb esély sem volt. A határőrség kérdésében Bécs ugyanis nem egyezkedett és - SZÁDECZKY KARDOSS Lajos szófordulatával élve - „nebántsvirágnak" tekintette. Összegzés A korábbi diétákhoz hasonlóan a csíki székelység az 1841-43-as országgyűlésen is erőteljesen hangot adott a határőrség felállításából és annak fenntartásából származó jogsérelmeinek. Bár Mikó Mihály terjedelmes, nagy visszhangot kiváltó beszédében részletesen feltárta ezeket, akárcsak az előző időszakban változás nem következett be. A sérelmek orvoslására az országgyűlésnek nem volt módja, az uralkodóhoz küldött felirat - ahogyan arra már a követek is számítottak - eredménytelen maradt, hiszen az önfenntartó, zsoldospótló parasztkatonaság fenntartása a birodalom elsőrendű érdekei közé tartozott. Az évtizedes panaszok ellenére a székelység jogtalan katonáskodása a gyakorlatban még 1848-ban sem szűnt meg. Az erdélyi országgyűlés nemzeti Uo. 681. Uo. 751. Uo. 680-681. Uo. 751.
