Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - DÓCZY ÖRS: Beavatás-történetek

1834-ben a kollégiumi elöljáróság a lex vestiariát kibővíti a reverendával és 17 a magyarkával. A magyarka BOLYAI Farkas feljegyzései szerint nem disztingválja a deákot a más iskolákban, más intézményekben tanulóktól, dolgozóktól. A magyarka viselete nem korlátozódott az iskolákra. A reverendával való együttviselése tette egy intézmény sajátossává. Több feljegyzést találtam a református főegyháztanácsi jegyzőkönyvekben, miszerint pénzbün18 tetést rónak ki arra, aki csak magyarkát visel. Hajviselet A lex vestiariához tartozik a hajviselet, amely sokféle volt az idők folyamán. 1770 - 1780 között a fej közepén mind kurtára nyírták, elöl és hátul hosszan hagyták, s az elsőt a nyírt hajon keresztül hátrafésülték a hátulsóhoz, s ahol az első a hátulsóval összeért, ott horgas fésűvel összefogták, a fésű az egyik fültől a másikig ért, s azzal gyakran kellett simítani, újra meg újra egybefoglalni, mert az elölről hátrafésült rövid haj gyakran kibújt a felső alól és szétment, és ezt a nyírást nevezték calamistrálásmk. Ezután a fej közepét nem nyírták meg egészen, hanem akinek tömöttebb volt a haja, közbe-közbe egész fején meggyérítette. Ez is calamistrálás volt.

19 17 „1834. nov. 5. Az eddig szokásban volt reverenda helyett a consistorium leirata szerint a magyarka törvényes köntösnek elismertetik s közönségessé tétetik, hogy az ifjúság szorosan tartsa meg a lex vestiariát, és vagy reverendával vagy magyarkával járjon. 1847. aug. 19. Az elöljáróság határozza, hogy az legyen általán sötét színű, a felső köntös hosszú magyar dolmány (magyarka), melyet kötelesek viselni, valahányszor ünnepélyes gyülekezetben testületileg jelennek meg, akár az iskolában, akár azonkívül." 18 A Maros megyei Állami Levéltárban a 15-ös és a 434-es jelzettel ellátott katalógusok a marosvásárhelyi ev. ref. kollégium állományában. 19 „Utoljára nem is gyérítették, hanem csak a végét vágták egyenlően (bütüzték). Némelyek pedig egészen a hátuk közepéig is lenőni engedték. Ebből az lett utoljára, hogy a professzorok azt rendelték, senkinek is a mentéje gallérjának prémje alsó felénél alább ne érjen a haja. De így sem volt jó, hanem végre vesszőből mértéket vágtak, azt az oeconomus v. apparitor szombaton délután szobánként elhordozta, és mindenkinek akkorára keleti bütüztetni a haját. Ez mind alkalmatlan volt, mert horgas fésű nélkül szétment a haj, s kivált akinek erősebb hajszálai voltak, mint egy szénásszekér úgy állott. Mert horgas fésűt a fején hordozni nem volt szabad. Azért ahányszor látták, annyi garast fizetett a deák. Amíg háromszögű felakasztott karimájú kalapot viseltek, addig a horgas fésűt a kalap karimájába bedugták, s mikor olyas helyre akartak bemenni, az ajtó