Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - DÓCZY ÖRS: Beavatás-történetek

lélek, a mens szintjén realizálódik. Az auditóriumban, fizikai és szellemi elzártságban, az iskola rectora (igazgatója), a paedagogarcha (tanulmányi felügyelő), a tanári kar, a particuláris sedria (csak a deákokból és a hivatalnokokból - senior, contrascriba és a könyvtárosból álló deák bíróság), mint passzív személyek előtt írja alá az aktív személyként jelen lévő deák az iskola törvé12 nyeit. A passzív személyek reprezentálják a prédestinait örök boldogságot. A depositio esetében a tanulók passzivitása jelképezi az örök boldogságra való térést. A deák aláírásával erre az útra tér. Az auditorium szerepe a kollégista deákélet kezdetét jelenti, az iskola törvényeinek aláírása csak itt történik meg, szakrális centrum. Az auditorium az iskola épületében a bensőséget, ünnepélyességet, a legfontosabb locust, misztériumot jelöli, a kollégium legmisztikusabb helyét. Fizikálisan és szellemi szinten. Az iskola törvényeinek aláírása, a teljes beavatottság momentuma, helye. Aki sikeresen levizsgázott az első hét vagy nyolc év tantárgyaiból, a triviumból és a quadriviumból, beavatást nyer a tudományt megtestesítő, szolgáltató kollégium szellemiségébe. A beavatás fizikálisan a kollégiumban történik, a kollégium törvényei által statuált, szimbolizált szellemiségbe. A deák ünnepi magatartása, aznap előtti bacchanális újjászületése után, a kijelölt térben (auditorium) fokozza a szerződés (kommunikáció) hatékonyságát, perspektivikusságát. Az ifjú aláíró deák a tanulmányi évek alatt férfivá válik, egy vertikális úton megrajzolható ember-isten közöttiség útján lineárisan halad előre. Ez a beavatás, transzcendentális képet ölt: a szellem hatalma örök - hangsúlyozza többször Piscator, Alstedt vagy Bisterfeld, hogy csak néhány nevet említsek azok névsorából, akik hosszabbrövidebb ideig tanítottak Erdélyben. A beavatás a fennálló religio keretei között (református confessio) a szellem tudományának megszerzését, ennek fontosságát hangsúlyozza. A kollégiumi élet konventualitása abban rejlik, hogy a tudomány megszerzése a fennálló religio, vallás, az abból eredő felekezetiség transzcendentális szolgája marad. A kollégium törvényeibe való beavatás a tanulás (szellem) és a hit, vallás (lélek) két emberi alapértékét vertikális szintre helyezi az ember életében. Az emberi sorsot predestináló istenvilág képzetét hangsúlyozó református vallás tanításának egyik fontos momentuma a konfirmálás mellett a subscriptio. A beavatás perszonális: fizikai és szellemi felnövést, érettséget jelöl egyszerre. A kollégium életében a subscribálás egy perpetuitást, örök ismétlődést, ciklikusságot jelent. Az iskola törvényeit aláíró individuum sorsa egybeforr az ugyanazt a szöveget aláírók, kollégiumban élők sorsával - sorsuk kollektivi12 A predestináció kérdéskörének alapos összefoglalását lásd Maarten PRAK: Hollandia aranykora című müvében. Budapest, Osiris, 2005. 33-35.