Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008. Művelődéstörténet (Csíkszereda, 2008)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - DÓCZY ÖRS: Beavatás-történetek

jutott el. Odera menti Frankfurt, Wittemberg, Heidelberg, Basel és Franeker egyetemi jegyzőkönyveiben, a doktori dolgozatok mellékleteiben felbukkanó ajánló sorokban, versekben, az album amicornmokban találkozhatunk az erdélyi kollégiumokból és particulákból származó academizánsokkal. Két rövid megjegyzést tennék itt: a felsorolt városok egyetemei felekezet - és szaktudomány specifikusak. Pl. Franeker egyeteme híres volt 1793-as megszűnéséig a teológia fakultásáról, ahol Paulus Voët tanított, s ahonnan annyi negyedrétü Gyzelaar Bousbeq kiadvány került az erdélyi kollégiumi és arisztokrata könyvtárakba. Földrajzi paraméterekben szólva Szentpétervár, Jeruzsálem, Sevilla és Glasgow közé, a könyvproveniencia és a diariumok, a naplók alapján e négy kultúrcentrum közötti, képletesen szólva téglalap alakú térbe helyezem el a katolikus és protestáns deákok egyetemjárását. Politikatörténeti előzmények A nagyenyedi és marosvásárhelyi ev. ref. kollégium történetéből felidézek néhány életképet, viselkedésmintát, melyek magyarázatul szolgálhatnak a kollégium törvényei aláírásának, a depositionak, a tanulmányokat lezáró szigorlatnak és ehhez kötődően a külföldi egyetemjárás megértéséhez. Ezeknek az életképeknek az elemzését a személy, a szöveg, a tárgy, a test szintjén, illetve az esemény tér- és időhasználata alapján próbálom értelmezni. ,A külföldi egyetemekre járás régi gyakorlat volt, s az ilyenekből lett lelkészeket academicus papoknak hívták, azokkal szemben, akik nem tanultak külföldi egyetemen, a domidoctusok. A domidoctus papoknak nem volt akkora tekintélyük, mint az akadémikusoknak. Öltözetük módja is nagyon meg volt szorítva, hosszú prémes tógájuk; a kapuiban járásuk is igen későre jött be; csak a gyengébb eklézsiákat kapták meg; címük csak reverendus, de az akademitáké: clarissimus ac reverendus volt. Az akademiták 1790 előtt parókát viseltek, kurta német nadrágban jártak, 1790 után felporozott hajjal, hos??szú nadrágban, hosszú kaputot viseltek, kerek palástjuk volt, mit a domidoctusoknak nem volt szabad hordani. Rendesen a nagyobb, jövedelmesebb eklézsiákat kapták meg." TONK Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, Kriterion, 1979; GÖMÖRI György: Erdélyi merítések. Kolozsvár, KomP-Press Kiadó, 2006. 53., 107. FOGARASI Sámuel naplója. Marosvásárhelytől Göttingáig. (Juhász István a Kriterion Kiadónál megjelentetett 1974-es kiadásban megjegyzi, hogy a kézirat a kolozsvári Protestáns Teológia könyvtárában volt. Ma elveszett kéziratként van számontartva. (Kurta József könyvtáros közlése alapján). 135.