Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

KÖRNYEZETVÉDELEM - PÉTER PÁL: Agrár-környezetvédelem Hargita megyében

- alacsony fokú gépesítettség, és ezek mellett sajátos erdélyi magyar agrárproblémák: - szaktudás hiánya, elöregedése és a - magyar nyelvű, állami mezőgazdasági képzés hiánya. Romániában a lakosság fele (több mint 12 millió ember) él elsődlegesen vagy jövedelem-kiegészítésképpen mezőgazdaságból, jellemző Hargita megyére is, hogy az 1989-es változások után bezáró gyárakból a munkások nagy része visszatelepedett (menekült?) vidékre, a szülői gazdaságokba, és mezőgazdaságból él fő vagy mellékfoglalkozásban. A térség mezőgazdaságára már a 17. századtól kezdve jellemző, hogy a növénytermesztést (amely önellátásra korlátozódott) rideg állattartás egészítette ki. Ha összevetjük a 18. században az egy családra jutó számosállat sűrűséget a maival, akkor gyakorlatilag ugyanazokat a számokat kapjuk, a népesség növekedése természetesen maga után vonta az állatállomány növekedését is (VOFKORI 1999). Mindkét esetben 3-4 számosállat jutott egy családra. Az állatállomány változásai tükrözik a gyepgazdálkodásban bekövetkezett változásokat is. Igaz, hogy 1895-höz viszonyítva a kaszálóterületek mindössze 6000 hektárral csökkentek a megyében, azonban nagyon sok területet nem kaszálnak, csak a községi és megyei statisztikákban szerepel ebben a kategóriában. Hargita megye jelenlegi állatállományát (a 2002. évi mezőgazdasági összeírás adatai) összehasonlítva az 1895. évi mezőgazdasági összeírás (ROTARIU ET AL. 2003) által rögzített állapotokkal, azt látjuk, hogy az állományban jelentős változások történtek (2. táblázat). 2. táblázat: Az állatállomány változása Hargita megyében (forrás: ROTARIU T. ET AL 2003, Hargita megyei Statisztikai Hivatal adattára) 1895 2002 szarvasmarha 126.940 75.774 ló 23.131 23.906 juh 184.745 131.570 kecske 18.612 13.389 szamár / öszvér 56 83 méhcsalád 9772 12.665 Az adatok szerint a szarvasmarha állomány a száz évvel ezelőttihez képest 40%-os (6. ábra), a juh állomány pedig 30%-os csökkenést mutat. Ez a két faj képezi a legeltetéses állattartás alapját, az állomány csökkenése maga után vonta természetesen a legelők és kaszálók területének csökkenését és állapotának