Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
SZOCIOLÓGIA - MOHAY TAMÁS: Vonzáskör változásban: búcsújárás Csíksomlyóra
Talán nem tartozik a szoros értelemben vett vonzáskörhöz, de érdemes megemlíteni azokat, akik alkalmi vendégként voltak és vannak jelen a csíksomlyói búcsún, más, olykor egészen messzi idegenből. Ok azok, akik alkalmasint hírét veszik és egyúttal viszik annak, ami számukra különleges vagy sokat jelent. Veres Lajos kéziratos rendi krónikájában 1753-ban említést tesz tekintélyes és jeles külföldi férfiakról, akik a császári tábor egykori tagjai voltak (hispánok, gallok, itáliaiak, németek), akik „téli szállásaikat vonták e végekre". Konkrétan is megemlít egy itáliai császári tisztet, akit szolgálatra a csíkszeredai várba rendeltek, és mikor elszólították a franciák elleni háborúba, akkor gyónása után igen nagy sajnálkozással távozott, és fogadalmat tett, hogy ha teheti, visszatér és gyalog fog elzarándokolni e kegyes Anyához. Az eset még jóval a székely határőrezredek megszervezése előtt történhetett, valamikor az 1740-es években. Jó százharminc ével később a rendház História Domusa említi meg egy segesvári úrasszonyt, aki a pünkösdi ünnepek alkalmával bársony oltárpárnát ajándékozott a templomnak. 54 Ugyanabban az évben az Esztergom megyei Párkányból is hozott valaki ajándékot. 55 A közelmúlt távoli és egzotikus vendégeinek sorra vétele szétfeszítené e dolgozat lehetőségeit, a sajtó számos esetben adott hírt hasonlókról, hogy csak a Habsburg családot említsük, amelynek tagjai közül valaki csaknem kezdettől jelen volt a búcsúban, olykor (pl. nagyobb nyilvánosságot kapott tiszteletteljes köszöntések alkalmával) nem kis feltűnést is keltve. Itt lehetne megemlíteni azokat is, akik egy felekezeten túlnyúló vonzerő folytán jönnek el Somlyóra, nem is csak egyszerű hétköznapi látogatóként, hanem éppen a katolikus Mária-ünnepen. Reformátusok Debrecenből már a kilencvenes évek elején énekelgettek zsoltárokat éjszaka a templomkertben; Apácáról érkezett evangélikus házaspárral magam is beszéltem, Székelykállal kapcsolatban az érkezetteket regisztráló feljegyzés említette meg 1991-ben, hogy „reformátusok és unitáriusok is eljöttek néhányan". Voltak olyan törekvések is, amelyek a somlyói búcsút éppen egyfajta felekezetközi magyar ünneppé igyekeztek alakítani, de a ferences rend és a gyulafehérvári érsekség mindannyiszor tapintatosan de határozottan elzárkózott efféle szándékok komolyan vételétől. „A pünkösdi ünnepek alkalmával kaptunk Segesvárról Tktes özv. ... (olvashatatlan) Zakariásné szül Issekutz Katalin úrasszonytól a B. Szűz iránti hálaérzetétől indíttatva egy pár bársony oltárpárnát. Úgyszintén a gyimes loki hívektől egy saját kezűleg szőtt oltár szőnyeget, melyek a Nagy oltárra lévén felajánlva, oda is helyeztettek." História Domus 1887. év 159. oldal. „Gál Domokos járásbíró úr nője kis gyermekeivel a b. Szűz iránti tiszteletből Párkányból Csíksomlyón járván a B. Sz. Mária tiszteletére egy pár selyem oltárpárnát kegyeskedett felajánlani, mit is hálásan köszönünk." História Domus 1887. 160. oldal.