Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - MOHAY TAMÁS: Vonzáskör változásban: búcsújárás Csíksomlyóra

Más kegyhelyek búcsúi szembetűnően különböznek a csíksomlyóitól és nem is elsősorban az oda zarándokolok tömegét tekintve. 2005 nyarán tette hivatalosan is nemzeti kegyhellyé Máriapócsot, majd 2006-ban Mátraverebélyt a magyar katolikus püspöki kar; mindkettő gyakorlatilag ugyancsak a 18. század elejétől működik regionális kegyhelyként. Egyik helyen sem látni nemzeti zászlóval felvonulókat, sem azt, hogy az érkezőket regionális rendben szerveznék térbe. 11. kép. A tér beosztása tájak szerint a nagymise előtti napon, 2005 Mi foghatja tehát egybe a tömeget Csíksomlyón? A vallási motivációkon túl (amelyek mélységéről, intenzitásáról tömegméretekben nem sokat tudhatunk) kétségkívül nem más, mint a nemzeti jelképek, a nemzeti tudat hangsúlyos kifejezésformái. A székelyföldi vonzáskörből érkezettek számára ez a harmadik szint (vagy a kistáji kötődést is beszámítva akár már a negyedik); a többiek számára, akik hovatovább ugyanolyan sokan lesznek, viszont csak a második a saját települései kötődésük felett (amely ki tudja, milyen erős). Az erős regionális öntudattal rendelkező székelyföldi zarándokokhoz képest a többiek a szerves csatlakozást itt (és csak itt) csak egy magasabb kategória, a nemzet fogalmának hangsúlyozásával tudják megvalósítani. így állt elő az a helyzet, hogy Csíksomlyó a 20. század végére spontán kialakult nemzeti kegyhelyként jelenik meg sokak számára. Érdekes lesz követni ennek sorsát, perspektíváit a továbbiakban is.