Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

SZOCIOLÓGIA - MOHAY TAMÁS: Vonzáskör változásban: búcsújárás Csíksomlyóra

Bevezetés Aki manapság, most már több mint másfél évtizede, megfordul a csíksomlyói pünkösdi búcsún, vagy bekapcsolja a Duna Televízió rendszeres élő adását pünkösd szombat délben, több százezres, nagy tömeget láthat ott.

1 Első pillantásra feltűnik, hogy ez a tömeg nagyjából kétfelé választható: van egy jól tagolt része, amely azonosítható, strukturált, zászlókat és/vagy helységtáblákat tart a kezében; s van egy másik része, amelyik tagolatlanabb, kevésbé azonosítható. A tömeg tagolódásának, szerveződésének alapját elsősorban a lokalitás adja meg, az, hogy ki honnan érkezett és hova tér haza. Ennek a helyhez kötődésnek két szintje tűnik szembe: a települési szint (falvak, városok) és azon felül, azt átfogva egy magasabb szint, amit tájinak, megyeinek, regionálisnak is nevezhetünk. Gyergyó, Udvarhely, Csík, Háromszék: egykori székely székek majd megyék illetve tájak, amelyeken belül jól azonosíthatók és elhelyezhetők az oda tartozó települések. Dolgozatomban azt a változásfolyamatot szeretném röviden bemutatni, amelynek során Csíksomlyó egy regionális jelentőségű kegyhelyből mára fokozatosan országos, sőt szinte a magyar nyelvterület egészére kiterjedő vonzáskörrel rendelkező búcsújáró hellyé alakult, miközben regionális karakteréből is megtartotta ezt a „kétszintű" jelleget, (lásd 1. kép) Régió, táj, táji csoport: olyan fogalmak, amelyekkel kapcsolatban a néprajzkutatók csaknem harminc éve hivatkozhatnak ANDRÁSFALVY Bertalan írásaira.

2 Mások mellett talán tőle tanulhattuk meg maradandóan, hogy milyen elválaszthatatlanul összefonódnak egymással egy-egy táj belső és külső kapcsolatrendszerében a természeti adottságok, azok kiélésének módozatai, a településformák, a kereskedelmi hálózatok és azok a kulturális vonások, amelyek révén falucsoportok, tájak, régiók azonosítják és megkülönböztetik magukat. Ezek sorában a társadalmi kapcsolatok (házasodás, leányvásár) éppoly fontosak, mint a vallási hovatartozás és a történeti kiváltságok, illetve mindezek közösségi, intézményesült kifejezésformái a búcsújárástól a szabadságharcokig és autonómiatörekvésekig. Vallási viszonyok és hagyománnyá vált történeti kiváltságok kohéziót teremtő ereje talán sehol másutt nem olyan szembetűnő a magyar nyelvterületen, mint a Székelyföldön. A közös származás tudata, a közös szabadság, a 1 A dolgozat korábbi, rövidebb változata elhangzott a Párbeszéd a hagyománnyal: a néprajzi kutatás múltja és jelene c. konferencián, Pécsett 2006. szeptember 2-án. Ez úton is köszönetet mondok mindazoknak (nevük hosszas felsorolása nélkül), akik az adatok megtalálásában, összegyűjtésében, felhasználásában, értelmezésében segítségemre voltak az elmúlt 16 évben. Igen sokan voltak, igen hálás vagyok nekik. 2 ANDRÁSFALVY 1978; ANDRÁSFALVY 1980.