Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - MUCKENHAUPT ERZSÉBET: 16. századi debreceni kötés a Csíki Székely Múzeum régikönyv-gyűjteményében

lehetett a legkorábbi tulajdonosok egyike.

28 Valószínű, hogy ugyancsak egy másik korábbi könyvgyűjtőre utal az előtáblán belül olvasható bejegyzés is, amely szerint ez 1126 forint és 20 dénár értékű kiadást vagy bevételt örökített meg, valamikor a beköttettés után, feltehetően Debrecenben.

29 A 17. század első negyedében, 1622 körül Vajda István és Mihály

30 birtokolják. 1622. június 8-án Vajda Mihály nemzetes Krajnik Péternek adományozza a könyvet.

31 Az utóbbitól a kötet vásárlás útján ismeretlen személyhez került.

32 Ezt követően a könyv sorsa még érdekesebben alakult. Miután a 16. század végén és a 17. század elején a református Debrecenben, valamint környékén forgatták, a 17. század első negyedében több, név szerint ismert világi személy olvasmánya volt, Gyulafehérváron pedig jezsuita kézre jutott. A könyv lapjain a jezsuita Bujtul György

33 kézírása látható, továbbá a görög grammatika a század második negyedétől a gyulafehérvári katolikus iskola könyvtárának összeírásában szerepel.

34 Ismeretes, hogy az erdélyi katolicizmusnak a ferencesek mellett meghatározó és alakító tényezője a jezsuita rend. A jezsuiták először 1579-ben jelentek meg Erdélyben, Kolozsmonostoron, a katolikus Báthori István fejedelem és lengyel király támogatásával. 1581-ben Kolozsváron a jezsuita akadémiát alapítottak. Kolozsvár mellett Gyulafehérváron, Váradon és Udvarhelyen is működött a rend. 1588-ban az országgyűlés a jezsuitákat kiutasította, azonban lassú visszaszivárgás után 1595-től hivatalosan is újra dolgozhattak Erdélyben. Ezt a határozatot még számos hasonló tilalom követte a 17. században (1606, 1610, 1653), a jezsuiták azonban szinte megszakítás nélkül tevékenykedtek 28 Sum Caspari Tur. (?) Choutya de [...]. 29 Javított bejegyzés: az 1126 alatt 1026 látszik, majd a Florenis 1126 denariis 20 mellett ugyanaz a kéz a 12-es számot írta. 30 Stephanus mihi nomen Vayda (a háttáblán belül). 31 Dono datus a Michaele Vayda Petro Kraynik 8 juny 1622.; Omnibus in rebus grauis est inceptio prima. Dono datus a Michaele Vayda 8 Juny 162 [2]. (Az előtáblán belül.); Petri Kraynik (a címlapon). KRAINIK Pétert és VAJDA Mihályt nem sikerült pontosan azonosítani és lokalizálni. Krajnik Péter nem szerepel a Bethlen Gábor kori forrásokban. (Az adatot BENKŐ Eleknek és KERNY Teréznek köszönöm.) A Krajnik családról lásd: NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, (a továbbiakban: NAGY Iván.) I-XII. Pest, 1857-1865. VI. 456; KEMPELEN Béla: Magyar nemesi családok, (a továbbiakban: KEMPELEN) I-XI. Budapest, 1911-1932. VI. k. 260-261, 272.; KÁZMÉR Miklós: Régi magyar családnevek szótára. X1V-XV1I. század, (a továbbiakban: KÁZMÉR) Budapest, 1993. 647; A Vajda családról lásd NAGY Iván XII. 9-13.; KEMPELEN XI. 8-10, 57.; KÁZMÉR 1144. Emptus a Domino generoso Petro Kraynik. (Címlap, recto.) 33 Georgius Buitul Sacrae Studiosus Theologiae (p. 214.) 34 Inscriptus Catalogo pauporum Scholasticorum Scholae Cattholicae Albensis. (Címlap, verso.)