Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek a gyimesi közösségben

rontás megtorlására. A misére éjfélkor zajlott le, és negyven nap után lettek érzékelhető jelei. A román pap felkeresését követő negyvenedik napra a komájának meggyúlt a háza és annak konyhai berendezése megsemmisült. A rá következő napon a férfi lova esett farkas áldozatául. A férfi és annak családja számára nyilvánvaló volt, hogy ez az asszony bántalmazása miatt következett be. Ahogyan az adatközlő fogalmazott, ami rosszat nekem tett, neki fordította az Isten. Az ilyen esetek általában a falubeliek tudomására is jutnak, és a közösség tagjai gyakran tudatában vannak annak, hogy a sértett fél ellátogat a kaluger paphoz a rontás helyrehozataláért vagy megtorolni a rajta esett sérelmeket. A sértett fél gyakran verbálisan is legitimizálja haragját a sérelem, kár miatt. Ez átok, vagy fenyegetés formájában történhet. Sok esetben szóban is megfenyegeti a sértegetőt azzal, hogy román paphoz fordul az igazságszolgáltatás érdekében. A szomszédok, a falubeliek fültanúi a fenyegetőzésnek, és abban az esetben, hogyha a sértett fél valóban elmegy a kalugerhez, ők valósággal nyomonkövethetik az események fonalát, sok esetben várják a napot, amikor bekövetkezhet a rontás, és hogyha a sértő féllel aznap történik valami, azt az isteni igazságszolgáltatás eredményének tekintik. Pócs Éva csíki gyűjtése kapcsán megjegyzi, hogy a rontásnarratívok elbeszélői a megcsináltatás előzményeként általában kétszemélyes interakciókat neveznek meg. Ezek a személyes viszonyok különböző konfliktusokban, vitákban nyilvánulhatnak meg. Ezeknek leggyakoribb formái a határvillongások, a családi konfliktusok, a házasságok megakadályozása, a gyilkosság, a lopás, a gyújtogatás, a hatóságnál való feljelentés stb.

58 Következtetések Dolgozatomban a boszorkányság Gyimesfelsőlokon való előfordulását vizsgáltam. Célom a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmek funkcióinak az elemzése volt. Áttekintést nyújtottam a Gyimesfelsőlokon fellelhető boszorkánytípusokról. Ezek a fermekás, a gurucsás, valamint a szorosabb értelemben vett boszorkány. E hiedelemlények között a helyiek tudatában nagy az átjárhatóság, az ő esetükben a hiedelemlényeknek a tudománytól eltérő kategorizációja figyelhető meg, amely ellentmond a statikusságnak és uniformizáltságnak. Részletesebb figyelmet fordítottam a falu két volt boszorkánynak tartott aszszonyára, Dávidnéra és Bece Terára. E személyek közelebbi vizsgálatánál odaPócs2001. 441.