Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)

NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek a gyimesi közösségben

figyeltem arra, hogy milyen viszonyban voltak a falubeliekkel, melyek lehettek azok a jelek, amelyek őket a boszorkányság gyanújába keverhették, továbbá az adatközlők elbeszélései során melyek voltak a legdominánsabb rontásesetek, amelyeket a boszorkányok vittek véghez. E tanulmányban nemcsak a hagyományos boszorkányképzetekre és rontási technikákra figyeltem oda, a boszorkányságnak a mai előfordulási formáit is értelmeztem. Napjainkban a közösség életében a csináltatás - amely történhet egy közösségen belüli vagy közösségen kívüli személy segítségével - a legnépszerűbb eljárás. Érdekes módon az emberek még a jelenben is lopás, gyilkosság vagy egyéb esetek során nem a hatóságokhoz fordulnak, hanem próbálják közösségen belül kezelni ezeket a konfliktusokat. Ugyanilyen módon viszonyulnak a betegségekhez is, sokkal inkább él bennük az a hit, hogy egy népi gyógyító inkább helyre tudja hozni a beteget súlyos állapotából, mint egy hivatásos orvos. A román papot, kaluger papot tárgyaló fejezetben arra figyeltem, hogy mennyire erős a bizalom, a meggyőződés a közösség tagjaiban azzal kapcsolatban, hogy a kaluger helyre tudja állítani problémáikat, valamint Istenhez folyamodva igazságot tud szolgáltatni. E fejezetben arra törekedtem, hogy az elbeszélt történeteken keresztül láthatóvá váljék, hogy melyek a kaluger paphoz fordulás alkalmai, valamint milyen forgatókönyvszerű eseménysor állítható fel a román paphoz fordulás esetén. Két típusú rontást állapítottam meg. Az egyik típus az állatokra irányul, a másik pedig az egyénre. A egyénnel kapcsolatos rontások között szerepel a földön elhelyezett tárggyal való rontás, ennek legveszélyesebb típusa az urszita. További rontásformák között említem az átkot, mint egyfajta rontási módot, valamint a böjtöt használó rontást, amely önmagában és más cselekedettel összefüggésben is funkcionálhat rontásként. Végül azt vizsgáltam, hogy ezek a hiedelmek hogyan élnek, hogyan épülnek be egy egyén biográfiájába. Kitértem arra, hogy a közösség tagjai hogyan teszik élővé a hiedelmet azáltal, hogy beszélnek róla, a rontást betegségek és károk okának tartják, valamint embereket marginalizálnak, azáltal, hogy rontásra alkalmasnak tartják azokat.