Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
NÉPRAJZ - SALLÓ SZILÁRD: Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek a gyimesi közösségben
Abban az esetben, hogyha nem sikerült észrevenni a békát, és már megtörtént a rontás, akkor az emberek bajelhárító eljárással éltek. Az egyik ilyen módszer a tehén megfüstölése volt. Azt tartották, hogyha fokhagymával bekenik a tehenet, s közben meggyújtott fokhagymával füstölik, akkor feloldódik a rontás. Az egyik adatközlő, Ambrus Anna mesélt egy ilyen vele megtörtént esetet, ő azt is hozzátette, hogy a rontás feloldásakor rendszerint a ház előtt megjelenik a rontó fél, mivel megérzi a történteket, és a tejhasznot próbálja megtartani magának. Ambrus Anna elbeszéléséből az derült ki, hogy a tehén megfüstölésekor a fermekás asszony a gazda háza elé ment, hogy használati tárgyat kérjen kölcsön. Mivel az adatközlő tudatában volt annak, hogy ez esetben tiltva van bármilyen tárgynak az udvarból, házból való kiadása, ezért elküldte az asszonyt. Egy használati tárgynak a kérése egyfajta ürügyként szolgál a rontó fél számára. A kért tárgyat nem valódi funkciójában akarja használni, hanem valójában egy újabb rontást akar elkövetni azáltal, hogy a tejhasznot újra maga fele fordítsa. 3.2. A gurucsás A gurucsások tevékenysége változó, az ártalmatlannak tűnő szerelmi varázslásokon keresztül az ártó, halálos kimenetű fekete mágiáig mindent végeznek. Ezek az asszonyok rendszerint megbízásra, fizetség ellenében használják képességeiket. A gurucsás asszonyok száma a fermekásokéhoz képest csekély. 40 Ilyen gurucsás asszonynak nevezhető a palánkai Tankó Kata által említett Lordátyi Ilona is, aki román asszony volt, és fizetség ellenében rontásokra és rontás-helyreállításokra vállalkozott. Pócs Éva a csíki falvakban gyűjtöttek alapján jegyzi meg, hogy ezek a személyek többnyire más falvakból voltak 4 '. Ez figyelhető meg a gyimesi példákon keresztül is, viszont ahogyan Pócs is megjegyzi, valószínű, hogy az adatközlők sokkal inkább meséltek félve a közösségükben tevékenykedő gurucsás asszonyokról, mint a szomszédos falvakban levőkről. A boszorkánytípusok közül leginkább a gurucsás szerepkörébe illeszthető be az a hiedelem is, amely a gyík porának ételbe, italba keverésével, és az azzal való rontással kapcsolatos. Erre a rontási formára gyűjtésem során két alkalommal is felfigyeltem. Gercuj Margit, illetve Bilibók Anna is említette, hogy hallott arról, hogy valakit ilyen módon öltek vagy betegítettek meg. Mindketten részletes leírását adták annak, hogy ez a típusú rontás hogyan történik. A gyíkot - ahogy a faluban nevezik, alamiznagyíket - elégetik, majd 40 MAGYAR 2003. 97. 41 Pócs 2001. 437.
