Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Humán-és Természettudományok (Csíkszereda, 2007)
NÉPRAJZ - FARKAS IRÉN: Népi szerelmi ajándéktárgyak a Csíki Székely Múzeum fagyűjteményében
vadrózsa, tulipán, rózsa, nefelejcs, madár. Kezdetben csak a mértanis elemek közt jelennek meg, majd a 19. sz. folyamán általános gyakorlattá vált. A kisebb, súlytalanabb, szerelmi ajándékok között a mézespogácsa, szív az első, később követi a szerelmi jegyajándékként felfogott, fából faragott, apróbb kézbeli tárgyak, munkaeszközök sora. A szerelmi ajándéktárgyak eredeti funkciójuk háttérbe szorul az esztétikai és reprecentációs funkció ellenében, vagyis derealizálódnak 4 . Egyrészt már nem munkaeszközök, nem használati tárgyak, hanem más, vagy többletjelentéssel bíró reprezentatív dísztárgyak. Az ünnepi- alkalmi, reprezentációs tárgyak sorába emelkednek azért is, mert olykor a túldíszítettség miatt alkalmatlanokká válnak a munkára. Nem szabad szem elöl tévesztenünk, azt a tényt, hogy, az alkotói szándék és a cél kinyilatkozása 5 az a tényező, ami elkülöníti a többi tárgytól és más funkciót, használati szerepet, többletjelentést kapnak ez által. A szerelmi ajándékok sorában el kell különíteni a legény által adott jelentősebb, nagy értékű, a házasulandó szándékot kifejező „foglaló", „jegy" értékű ajándékokat, akárcsak a szülők által adott, a kiházasítás szándékát kifejező ajándékokat, a kölcsönös vonzalmat kifejező, nem jegyértékű, hangsúly talanabb ajándékoktól. Ezek nem számítanak foglalónak, de beilleszkednek hagyományos szokások körében a szerelmi, az elválasztó jellegű rítusba, a párosító játékok tárgyaivá válnak és az ifjak fonóbeli, társasági életében kapnak szerepet 6 . Ide sorolhatjuk az alakra-formára és stílusban eszközként kezelhető, a női munkákban használt, fából készült darabokat, a guzsalyt, orsót, a mosósulykot, vászonfeszítőt, mángorlót, kapatisztítót, tekerőlevelet, vetélőt, ritkábban fonókereket, csörlőt, vagy rokkát. Ezeket a tárgyakat az udvarlás időszakában (készíttette) a legény és ajándékozta a leánynak. 7 A lány, ha elfogadta, a tisztaszobában megtisztelő helyre tette (rendszerint a tiszta házba a sublótra, föléje), ezzel járt a fonóba, guzsalyosba 8 , vagyis a falu közössége elé vitte a kapcsolat elfogadásának jeleként. Csíkban, ha a kapcsolat hivatalossá vált, a szülők beleegyezésével, a legény anyja pántlikázta, cicomázta fel az ajándékba adandó guzsalyt. 9 Ha a kapcsolat valamiért megszakadt, akkor a lány a fonóban, a szakítás jeleként, kettétörte guzsalyát. Férjhezmenetelekor csak 4 HOFER 1983. 5 K. CSILLÉRY 1976. 6 A magyarlakta területeken kívül is elterjedt szokás, lásd az erre vonatkozó szakirodalmon kívül a népköltészetet. 7 VÁMSZER 1977; PÁL-GECSE 1983. 8 A régen Csíkban általánosan guzsalyosnak nevezték a fonót, de, kalaksisnak, kenderfonó kalákának, és németesen „cúg"-nak is. VÁMSZER i. m.; BALÁZS 1994. 49, 51. 9 VÁMSZER i. m.
