Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

felelőbb hely. Művének itt csak a Baróti - Brassói - Háromszéki-medencék pliocénkori üledékeivel kapcsolatos adatairól szólnánk. Ebben a dolgozatban a szerző a medence üledékeit a pontuszi emeletbe sorolta, együtt tárgyalva a Persány-hegység túloldalán, de inkább a Hargita Ny-i lejtőjén előforduló pannóniai üledékekkel. Észre sem vette litológiai és paleontológiái jellegük igen eltérő voltát. A NEUMAYR nézetét, mely szerint az alsó szinttáj a szarmatához tartozna, elvetette. Az időbesorolás témájára visszatérve a levantei jelenlétét ő is valós lehetőségként kezelte, bár ahol azokra folyamatosan (kövületes) pleisztocén képződmények települnek, azokat szinte még a bemutatásból is kizárta, mindenképp élesen elkülönítette a tárgyalt képződményektől. Újabb terepi adatokat is közölt, elsősorban Szentgyörgy (jelezve például az első kisemlős leletet a tárgyalt képződményekből) és általában Háromszék vidékéről, melyek azonban lényegében nem változtatták meg a korább felvázolt összképet. Felfogását a medence üledékeinek koráról s azok azonosságát az Erdélyimedence pannóniai üledékeivel, változatlanul megtaláljuk az erdélyi szász tudományos irodalomban is (BlELZ 1889). A nyugtalan, erdővidéki BUDAI József, aki a budapesti egyetemen SZABÓ József és HANTKEN Miksa tanítványaként szerzett oklevelet, majd később Kolozsváron KOCH Antal asszisztenseként is dolgozott, végül Debrecenben gyümölcsnemesítéssel vált híressé, valószínűleg utolsó éves hallgatóként (WANEK 1999), szülőfaluja (Bodos) határának feltárásaiban 1879. nyarán növényi lenyomatokat és kövült molluszkákat gyűjtött. Ezeket meghatározás végett eljuttatta STAUB Móricnak és Telegdi ROTH Lajosnak, a Magyar Földtani Intézet kutatóinak. STAUB a kapott 31 6 levéllenyomatot annyira érdekesnek tartotta, hogy azonnal feldolgozta, s 1880. december 1-én a Magyarhoni Földtani Társulat ülésén eredményeit bemutatta (STAUB 1880), majd a következő évben, a társulat folyóiratában közzé tette (STAUB 1881). Mint annyiszor később, a hely valószínű lokális - klímája azonban ezt a szerzőt is (UNGERhez, majd később másokhoz hasonlóan) megtréfálta, hisz az általa meghatározott 53 (+ 7 meghatározatlanul maradt) alak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az itteni pliocén üledékek (melyeket Herbich a pontusiba sorolt) kora: szarmata. A MTA jóvoltából 1881-ben majd a Földtani Intézet támogatásával 1888-ban és 1890-ben maga is ellátogatott Bodosra és Bibarcfalvára gyűjteni (összesen több mint 4500 példányt), sőt néhány lenyomatot 1883-ban MATTYASOVSZKY Jakabtól is kapott (STAUB 1886; 1889; 1892). De mindvégig kitartott a székelyföldi flóra szarmata kora mellett, csak 1892-ben rendül meg hite, amikor már „szarmata- vagy congeria-"emeletbeli képződményekről beszélt. ROTH Lajos (1881) a Budaitól kapott anyagban 13 csiga- és 4 kagylófaj maradványát azonosította, melyek közül hármat újként írt le. A Staub meghatá-