Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

rozta flórát ugyan egyszerűen „szármát jellegű"-nek mondotta, de a bizonytalan korbesorolást neki sem sikerült tisztázni, ezért úgy fogalmazott, hogy nem lehet „még ez idő szerint a felett határozni, vajon a bodosi Kövespatak-völgy rétegei, melyekből e fauna származik, a poníusi vagy pedig a levantei emelethez számítandók-e, feltéve természetesen, hogy e két emelet itt egyáltalában kimutatható lesz. Legczélszerübb tehát e lerakódásokat egyelőre általánosabban pannóniai rétegeknek elnevezni. " 1891-ben két újabb kövült emlős-adat került a medence földtani irodalmába: HALAVÁTS Gyula (1891) Köpecről ismét Castor /íber-maradványról írt, míg KOCH Antal (1891) újból az erdélyi ősemlősök lajstromát állítva össze, először tett említést a még meghatározatlan, később a medence üledékeinek korkérdésében döntő érvként szereplő medveféle maradványokról. Ezeket később Max SCHLOSSER (1899a; 1899b) határozta meg [Parailurus anglicus), illetve írta le mint új fajt (örsus boeckhi). Érdekes jelezni, hogy a kérdéses üledékek korát akkor HALAVÁTS pontusinak, míg KOCH pannonjainak minősítette. SCHAARSCHMIDT Gyula (1882) (aki később ISTVÁNFFY-ra magyarított névvel a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megbecsült növénytan-tanáraként oktatott) Magyarhermányon, „csiszolópalában" kovamoszatok (diatomák) gazdag kövült társulatát azonosította. Tulajdonképp 23 fajt határozott meg, melyekről megállapította, hogy „egynehánynak kivételével mind kizárólag édesvízi alakok". Ezzel megkezdte ezen mikroflóra tanulmányozását a medence pliocén üledékeiben. Folytatója - pont egy évtized múltán - PANTOCSEK József (1892) volt, aki három helyről: Magyarhermányról, Bodosról és Köpecről közölt (először) csak diatoma-ábrákat. De mintha nem tudott volna előde eredményeiről, a niagyarhermányi listájában mindössze 12 faj szerepel, s ezekből csak 2 közös a Schaarschmidt fajaival. Ennél sokkal gazdagabb kovamoszat-flórát azonosított Bodosról (31 taxon), illetve Köpecről (61 taxon). összesen 86 új fajt és 15 új változatot vezetett be, de ezek szempontjából is Magyarhermány a Hamupipőke. Bár kagylósrákokat (ostracodákat) már HERBICH is emlegetett a medence üledékeiből, az első faj-szerinti meghatározásokat HÉJJAS Imre (1894), KOCH Antal akkori tanársegéde végezte el és közölte. Ezzel minden jelentős kövületcsoport - kivéve a virágport -, mely a medencét kitöltő üledékek korának meghatározásában mind a mai napig szerepet játszik, immáron vizsgálódás tárgyává vált. Új szelek kezdenek ekkortól fújni a Brassói - Baróti - Háromszéki-medence üledékei korának megítélése szemszögéből. Az első fecske BUDAI József dolgozata, melyet szerzője 1892. április 8-án olvasott fel (KOCH Antal elnöklete alatt) az Erdélyi Múzeum-Egylet ülésén (***[K0CH A.] 1892). Kár, hogy