Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

Figyelemre méltó, hogy maga ORBÁN Balázs (1868) is egy új fosszilis lelőhelyre hívta fel a figyelmet, mikor klasszikus művének első kötetében (214 o.) Bárót közvetlen szomszédságából (tőle EK-re), a Dugó-patak völgyéből Mastodon-íé\e fognak és csiga-kövületeknek előfordulását jelezte. Az 1870-es évek elején a medence szénkészleteit felértékelte a Tövis-Brassó vasútvonal harmadik (Segesvár-Brassó), 129 km-es szakaszának 1873. június 1én elkezdett építése (KlSGYÖRGY 1972a; KlSGYÖRGY & VAJDA 1972; HORVÁTH & KUBINSZKY 1998). Korábban a BALÓ Ferenc-féle nagyáj-pataki szénbánya után a Bárót melletti súgó-pataki bánya termelése indult be 1857ben. 1859-től mindkettő a fülei vashámor ellátására volt hivatott (KlSGYÖRGY 1972a; KlSGYÖRGY & VAJDA 1972). HANTKEN Miksa (1862) már jelezte, hogy a Füle, Felsőrákos, Köpec és Szárazajta határában ismert széntelepeket komoly szándékkal készülnek művelés alá venni. Az 1860-as években a brassói Segen Gottes vállalat Illyefalván is megkezdte (ugyan kis méretű bányamunkálatokkal) a szén fejtését (VAJDA 1964). Ennek ellenére VESZÉLY Károly (1868) és ORBÁN Balázs (1868) csak a korábban beindított bányák termeléséről tudósított. SZOMBATHY J. (1874) azonban informálatlanságáról tett tanúságot, amikor az udvarhelyszéki szénbányászat teljes hiánya felett kesergett. Ugyan a fülei vashámor 1867-ben csődbe ment (KlSGYÖRGY & VAJDA 1972) - ami a korabeli szénbányászatra mindenképp negatívan hathatott -, de 1871-ben a Brassói Bánya- és Kohóműegylet Baróton új bányát is nyitott, sőt 1872-ben már a marosvásárhelyi központú Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank tulajdonát képező köpeci Samu-főtárna is megnyílt (*** 1874; KlSGYÖRGY & VAJDA 1972; ORBÁN 2002). A Köpec-Bárót-Vargyas térség széntelepein beindult munkálatok arányaira, és a kilátásokra vonatkozóan az említett bank igazgatósága - idézett emlékiratában - azt állítja, hogy „igen számos fúrások, tárnák és aknák által ténylegesen kimutatva, kétséget nem szenved, hogy e széntelep terjedelme és vastagsága folytán évszázadokig elegendő tüzelő-anyagot fog szolgáltatni Erdély kezdetleges iparának emelésére". 1874-ben megalakult az Erdővidéki Bányaegylet RT (KlSGYÖRGY & VAJDA 1972), melynek főrészvényese az Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank maradt. Ez a részvénytársaság 1877-ben Bárót vidékének széntelepeit a harminchét bányatelkével majdnem kizárólagosan birtokolta (Békésy 1877). Illyefalván önálló kőszénbányamű működött, sőt, egy magánvállalkozó Sepsiszentgyörgy határában is bányatelket vásárolt (HOFFMANN 1897; BÖCKH & GESELL 1898). Van adat arról is, hogy keletebbre, a Kézdivásárhelyhez közeli Csernáton határában is voltak az 1880-as években kitermelési próbálkozások (BÁNYAI 1917). A Bárót környéki szén fényes jövőjét HANTKEN Miksa (1878) is hangoztatta. így nem csoda, ha a XIX. század '70-es éveitől kezdve a Baróti-Brassói-Háromszéki-medence neogén üledéksora a geológusok figyelmének középpontjába került.