Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - WANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. I. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig

Az így elindult információáradat első hírmondója természetesen a baróti bányanyitással megbízott (KíSGYÖRGY & VAJDA 1972) Dionis STUR (1873), a bécsi Földtani Intézet geológusa tollából született. A még nem sok újdonságot közlő kutatónak volt néhány rétegtanilag fontos, később is igazolt észrevétele, mint például az, hogy a széntelepek feküjében lévő márgák kövületmentesek, míg a fedőben lévők gazdagok. A feltárt rétegek faunagazdagságát azonban az akkor már az Erdélyi Múzeum-Egylet múzeumőreként működő (közben magyar nyelvi tudását szorgalmasan fejlesztő) Franz HERBICH nagymérvű, aprólékos gyűjtése tette nyilvánvalóvá. HERBICH több mint 1000 példányból álló gyűjteményét elküldte Bécsbe, Melchior NEUMAYRnak, meghatározás céljából. Szerencsés összedolgozásnak bizonyult ez a lelkiismeretes, alapos gyűjtő és a nagy rálátású, kitűnő érzékű és felkészültségű paleontológus között. NEUMAYR egy rövid közleményben már 1875 decemberében beszámolt a leletről, azt olyan fényben mutatva be, hogy az élővilág fejlődése és ősföldrajza szempontjából igen jelentős elemeket tartalmaz. Felismerte egyrészt a fauna endémikus jellegét, de másrészt - elsőnek - annak kapcsolatát a kelet-ázsiai, és mindenekelőtt a szlavóniai pliocénkori társulásokkal. Azonban nem téve különbséget a Congeria és Dreissena nemek közt, ezek, illetve a Limnocardiumok jelenléte miatt a társulást pontusinak vélte és a radmanesti faunával rokonította. Nagyon hamar követte a beharangozást Franz HERBICH és Melchior NEUMAYR (1875) közös dolgozatának megjelenése. Ennek földtani részét HERBICH, míg az őslénytanit NEUMAYR írta meg. HERBICH a medence üledékeit a Congeria-s rétegekbe (melyekre Telegdi ROTH Lajos 4 év múlva vezette be az azóta is vitatott pannóniai emelet elnevezést) sorolta, az üledékek lerakodási környezetét jó meglátással „édes- vagy enyhén félsósvízi"-nek mondta. Az üledékek kartográfiai elterjedését mai szemmel is teljességében és igen helyesen adta meg, hangsúlyozva, hogy a széntartalmú rétegek a Bodokihegység déli végét a Bodza-völgy vízválasztójával összekötő egyenestől keletre már nem azonosíthatók. Litosztratigráfiailag 3 egységet különített el: egy alsó márgás, szén- és szferosziderit-tartalmút; egy középső agyagos-homokost mészkővel és barnapáttal, melyek a Dreissenidae-k (ő még Congeria-kat emleget) tömeges előjövetelével jellemezhetők; és egy homokos-kavicsos felső szintet. Ez utóbbiról már megállapította, hogy nehéz eldönteni, mennyiben tartoznak a Congeria-s rétegekhez, vagy mennyiben a „diluvium"-hoz, azaz a negyedidőszakhoz. Végül részletesen leírta a begyűjtött fauna származási helyeit (a Vargyas melletti Vas-patak és az Arapatak melletti Retkes-patak feltárásait). A NEUMAYR által leírt 15 fajt meghaladó lista 2/3-a új fajnak bizonyult. Később Erich JEKELIUS (1932) igazolta, hogy még így is, ez egy tartózkodó hozzáállás volt. Az ő értelmezését is megzavarta az, hogy a Dreissena és Con-