Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)

létezett. Gyergyóremete a 16. század első felében alapított székely település. A gyergyói ŢEPES és ŢEPELUŞ nevűek sem Vlad Ţepes katonáiként vetődtek erre a vidékre, hanem a 17. sz. végén fogarasföldi bevándorlókként kerültek ide.

34 Abszurdba hajlónak véljük az esperes azon állítását, hogy az 1350-1437 közötti időszakban a Székelyföldön román kenézségek léteztek. Méltányolni kell viszont Elie CÂMPEANU tollforgató munkásságában azt, amit a csángókról ír: „ Ugyancsak székely eredetűeknek kell tartani az ún. csángókat, mind a Tatros völgyében élőket, mind a moldvaiakat. Ezek az utóbbiak a régebbi eredetűek, moldvai uralkodók által előjogokkal felruházottak voltak." Számuk, folytatja az esperes az „erdélyi székelyek révén nőtt, [...] azok révén, akik az üldözések elől kényszerültek elmenekülni - Moldva vendéglátó földjére".

15 Ez a meghatározás nagy vonásokban egybeesik Zöld Péter plébános véleményével,

36 bár ma a csángókról többnyire árnyaltabb jellemzést tudunk megfogalmazni. Furcsa módon Liviu BOAR ezt a nézetet könyve törzsszövegében nem idézi. Az esperes majdnem fején találja a szöget, akkor is, amidőn arra a következtetésre jut, hogy a gyergyószéki román falvak a Habsburg-hatalom erdélyi megszilárdulása után stabilizálódtak. Pontosítjuk. Vaslábot kivéve, amely a 17. században létesült, minden csíkszéki román település 18. századi alapítású. Egyetérthetünk ebben is vele: az említett települések kialakulásában a szárhegyi LÁZÁR nevű székely arisztokrata családnak volt a legnagyobb szerepe. A már korábban, éspedig az 1600-as években alapított Vaslábon kivül a Lázárok létesítették Várhegyalját és legalább részben Békást. A Lázárok és más földesurak, írja a monográfia szerzője, a használatba adott havasi legelőkért és kaszálókért kevés bért kértek kezdetben. Néhány krajcárt, egy húszast, majd évente 1 -2 fiasjuh-taxát. A madéfalvi veszedelem után, így tudja E. CÂMPEANU, a román (és más) telepeseket állami adó fizetésére kötelezték. A Lázárok Vaslábot 1750-ig sikerrel mentették az állami adó fizetése terhétől.

37 Felróható a szerzőnek, hogy nem lép fel azzal az igénnyel, hogy munkáját egy tágabb történeti-földrajzi kontextusba helyezze: egyfajta román /görög katolikus/ lokális adatbázist ír, szenvedéstörténeti kicsengéssel. Nem tér ki egy mondat erejéig sem arra az evidenciára, hogy a térség többségi székely lakossága is ko34 Szőcs János: A románok megtelepedése, román falvak kialakulása... 106. Az előbbi tanulmányról Liviu BOAR azt állítja, hogy „partizán munka" (vagyis nem pártatlan), amely teljesen elüt az általános felfogástól. Miért lenne kivétel, hiszen részben hasonló adatokat tárt fel Elie CÂMPEANU és Teodor CHINDEA is, a magyarok közül pedig TÓTH I. Zoltán, SZABÓ T. Attila? Lásd: még I. I. Russu: Românii si secuii... i. m. 55, 59, 115. Russu elismeri, hogy számos székelyföldi helynév szláv eredetű, de a szláv-román (slavo-roman) kifejezéssel enyhíti a tényeket. 35 BOAR, Liviu: i. m. 393. 36 Páter Zöld. Csíkszereda, 2002. 51, 69. 37 BOAR, Liviu: i. m. 362, 367. Vö.: Szőcs János: A románok megtelepedése, román falvak kialakulása... 108-109.