Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - ROZSONDAI BÉLA: Erdélyiek bejegyzései ifj. Pápai Páriz Ferenc Emlékkönyvében
Fia, ifj. Campegius VlTRlNGÁ 1 * (1693 - 1723), a teológiai tanszéken utóda, csak egy évvel élte túl. Tőlük merőben eltérő teológiai irányt képviselt Hermán Alexander RÖELL 19 (1653 - 1718), egy brandenburgi lovassági ezredes fia. Kettő és négy éves volt, mikor anyját, majd apját elvesztette. Hányatott évek és sokfelé végzett tanulmányok után 1679-ben Herfordban ERZSÉBET apátnő udvari papja lett. Az apátnő, FRIGYES cseh király (1619 - 1620, „a téli király") leánya, mind René DESCARTES-tal, mind Johannes COCCEJUSszal (1603 - 1669) közeli kapcsolatban állott. Röell 1685-től Franekerben a filozófia és a teológia professzora lett. Székfoglaló beszéde és egész működése nagy elismerést és sok ellenkezést váltott ki. Tanait veszélyes eretnekségnek kiáltották ki, és egész sor zsinaton, és még halála után is egy külön kiadványban elítélték. 80 Röell kora egyik kiemelkedő, éles elméjű és szabadon gondolkodó tudósa. A filozófiában cartesiánus, a teológiában coccejánus, és e kettő összeegyeztethetőségét, a kinyilatkoztatás elfogadását és ugyanakkor az értelmes gondolkodás jogosultságát akarja bizonyítani. 1704-ben az inkább ortodoxnak számító Utrechtbe hívták meg a teológia professzorának, de ez sem enyhítette az ellene folyó belső támadásokat. Barátságos, békés természetű ember volt. Ifj. Pápai Páriz albumába Utrechtben 1714 októberében írta be saját jelmondatát, mely egyben válasz az őt ért vádakra: „Non ego sum veterum, non assecla, amice, novorum: seu vetus est, verum diligo, sive nóvum." (Sem a régi, sem az új rajongója nem vagyok, barátom: azt szeretem, mi igaz, legyen bár ó vagy új.) Sok magyar kapcsolata, tanítványa volt; Utrechtben kiadta Szatmárnémethi Sámuel már említett művét. Albert SCHULTEN^ (1686-1750) már 16 éves korában disputált, és 1709-ben Groningenben védte meg teológiai disszertációját. 1713-tól Franekerben, 1732-től Leidenben a keleti nyelvek, majd a héber régiségek professzora. Új irányt szabott a nyelvészeti gondolkodásnak, megalapította a sémi összehasonlító filológiát: a héber nyelvet új alapon kell tanulmányozni, a rokon keleti nyelvekkel, elsősorban az arabbal össze kell hasonlítani, az eredeti hébert a kölcsönhatások tudatában rekonstruálni, és nem elég az ótestamentumi szövegekre hagyatkozni: mert milyen lenne, ha a latint csak CICERO nyelvéből ismernénk? Schultens egy művét Kolozsvárott is kiadták. 82 Ifj. Pápai Páriz emlékkönyvébe arabul írt egy bölcs arab 8 BOELES II. 385; JÖCHER; MICHAUD; NNBW X. 1124. 9 SLUIS, Jacob van - POSTMA, Ferenc: i. m.; ADB; BOELES II. 309; JÖCHER; NNBW X. 821. 0 Judicium ecclesiasticum, quo opiniones quaedam Cl. Herrn. Alex. Roelli synodice damnatae sunt, laudatum a professoribus theologiae in Acad. Lugd. Batava: Johannes a Marek, Franciscus Fabricius, Johannes Wesselius, Taco van den Honert. Leiden, 1723. ' BOELES II. 380; JÖCHER; MICHAUD; NNBW V. 707. 2 SCHULTENS, Albert: Institutiones ad fundamenta linguae Hebraeae, quibus via panditur ad ejusdem analogiam restituendam, et vindicandam. Leiden, 1737. Editio 2: Kolozsvár, 1743.
