Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - RICHTER PÁL: Napja Isten haragjának - egy temetési ének írásos emlékei és néphagyományban élő változata

vetítésével került a Kárpát-medencébe. Kézenfekvőnek tűnik, főként a Papp Géza által felkutatott történeti adatok ismeretében, az északi irányból, lengyel területről, lengyel gyakorlatból a Felvidéken keresztül történt átvétel. Ezt látszik megerősíteni a lengyel forrásban meglévő díszítőhang (az 1. sor záróhangja előtti esz'V, valamint a kvintről egyszerűen ereszkedő skálamenet a zárlat előtt, a 3. sor végén (lásd a Zsasskovszky által közölt változatnál is), mely sajátságok a népzenei adatokban gyakran felbukkannak. Ugyanakkor a szlavóniai (Lacháza, Verőce megye) adat 1. sorában a VII. fokra (a 4. hang: f) lelépő dallam már eltérést mutat a lengyel példához képest. Történetileg egyébként is kérdéses, hogy Szlavónia elzárt falvaiba a török hódoltság idején hogyan tudott volna eljutni és ott meghonosodni a dallam.

31 Erdélybe dokumentálhatóan csak Kájoni feljegyzése révén került, de a népzenei gyűjtések tanúsága szerint nem tudott sem gyökeret ereszteni, sem szélesebb körben elterjedni. Ott a katolikusok körében a Dies irae sequentia magyar nyelvű népének-megfelelője az a XVIII. századi dallamalak, mely DEÁKSZENTES kéziratban

32 is megtalálható, és amelyet mind a mai napig énekelnek, általában Napja Isten haragjának', A nap nagy haragnak napja kezdettel, ritkábban más halottas szöveggel (pl: Már elmegyek az örömbe), gyűjtésterülete Erdély, Moldva, Bukovina (l/a, b kottapéldák). Ugyanennek a dallamnak nagyobb hangterjedelmű variánsa más, főleg XV111. századi protestáns énekeskönyvekben is megjelenik. Népzenei gyűjtésterülete Szlavónia református és a Dunántúl mind református, mind katolikus falvaira terjed ki (8/a, b kottapéldák).

11 31 Szlavónia magyar településeit más nemzetiségű falvak veszik körül. Sikerült átvészelniük a török hódítás viharait, aminek köszönhetően sok értékes, régi dallamot őrzött meg a néphagyomány az egykori magyar egyházi és világi énekkincsből. A terület népzenei hagyományait Kiss Lajos tárta fel. Gazdagon díszített előadásban sikerült rögzítenie számos XVI-XVII. századból származó dallamot. Lásd: Kiss Lajos: A szlavóniai magyar népsziget népzenéje. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály Közleményei. XIV. (1961J 269-311. - Kiss Lajos: A szlavóniai magyar virrasztó-énekek zenetörténeti jelentősége. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály Közleményei. XXII. (1966J 123 - 147. 32 Forrásjelzete: H-Bn Ms. mus. 4374. Tartalma: 3 mise (2 töredékes), 17 litánia (csak Kyrie eleison), 5 magyar nyelvű litánia, 109 magyar népének, 4 Kyrie-tropus, Et in terra, 3 Patrem, Sanctus (magyar), Rorate caeli, Lamentatio Jeremiae (magyar), 74 latin ének (himnuszok, sequentiák, kanciók), 19 énekszöveg (latin, magyar). Valószínűleg Csíksomlyón jegyezték le, 1741 - 1774 között. A kéziratról lásd CSOMASZ TÓTH Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. (Régi Magyar Dallamok Tára I.) Budapest, 1958. 65. - PAPP Géza: Egy elveszettnek hitt kéziratos énekeskönyv. Magyar Zene XXIX. (1988). 379-394. - RICHTER Pál: A ferences rend dallamkészlete... i. m. 126. 33 SZENDREI Janka-DoBSZAY László-RAJECZKY Benjámin: i. m. I. 108-109. II. 51-52. (e, f-h példák).