Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - RICHTER PÁL: Napja Isten haragjának - egy temetési ének írásos emlékei és néphagyományban élő változata
munkra, hiszen csak néhány műnél valószínűsíthető szerzősége, és tökéletes biztonsággal ezeket sem tudjuk mint szerzeményeit azonosítani. 2 Sokkal nagyobb értéket képvisel azonban az a dallamkincs, az a zenei köznyelv, amelyet kézirataiból megismerhetünk. Olyan értékes lelet ez a zenetörténészek számára, mint az őslénykutatóknak a fosszíliák. Ráadásul számos dallam nem pusztán egy letűnt világ emléke, hanem mind a mai napig elevenen él népzenénkben. A Kájoni által rögzített kottakép és a népzenei felvételek összevetésével tanulmányozhatjuk, hogy egy-egy dallamnál az évszázadok alatt milyen változásokat okozott a szájhagyomány, illetve általánosítható megállapításokat tehetünk a hagyományozódott alak alapján a korabeli kottakép mögött rejtőző hangzó valóságról. Kájoni egyházzenei gyűjteményei (Organo-Missale - 1667, Sacri Concentus - 1669, Cantionale Catholicum - 1676), amelyeknek hátterében, mintegy forrásmunkaként áll az ún. Kájoni kódex*, kifejezetten a mindennapi használat, a praxis számára készültek, és mint ilyenek átfogó képet adnak az utókor számára az európai kultúra peremvidékének korabeli zenei gyakorlatáról. A munkák közül az 1676-ban nyomtatásban megjelent terjedelmes énekeskönyv, a Cantionale Catholicum hangjegyeket nem tartalmaz, csak a dallamokra 2 Kájonit a kor széles műveltségű humanista alkotói közé soroljuk. Teológiai, zenei, történeti, irodalmi és botanikai munkáit a XVII. századi erdélyi kultúra kiemelkedő alkotásai közt tartjuk számon. Származását tekintve román volt, de katolikus magyar környezetben nevelkedett. Iskoláiról, mestereiről pontos adatok hiányában csak feltételezéseink vannak. 1648-ban Csíksomlyón lépett be a ferences rendbe, majd 1655-ben Nagyszombatban szentelték pappá. Valószínű, hogy teológiai tanulmányait is Nagyszombatban, a ferencesek marianus rendtartománya által 1641-től működtetett teológiai főiskolán végezte. 1675 és 1678 között az erdélyi ferences (stefanita) őrség rendfőnökévé választották. 1687. április 25-én a szárhegyi (Gyergyószárhegy) kolostorban halt meg tíz nappal azután, hogy a kolostor főnökévé választották. Kájoni nemcsak az írás tudományában, hanem az aktív zenélésben (orgonált) és a kézműves mesterségekben is jártas volt. Több alkalommal is a neve mellé írta, hogy orgonista et organifaber. Brassói szászoktól tanulta el az orgonaépítés fortélyát, így az 166l-es török pusztítást követően először a felújított csíksomlyói kegytemplomban, majd a szárhegyi és mikházi klastromokban, valamint a jezsuiták székelyudvarhelyi templomában épített orgonákat. A bejegyzések szerint már 1656 előtt készített hangszereket. Fiatalon nevezték ki a csíksomlyói kolostor orgonistájává. Kájoni életéről részletesen lásd PAPP Ágnes: A kódex leírói - életrajzi adatok. = Codex Caioni saeculi XVII (facsimile, transcriptiones) 1. (Musicalia Danubiana 14/A) Közreadja és a bevezető tanulmányokat írta: DIAMANDI, Saviana-PAPP Ágnes. Bucureşti, 1993. 56-60. 3 A kódex a Csíki Székely Múzeumban, Csíkszeredában található, jelzete: Fá Ltsz. 6199. Könyvészeti leírása: MUCKENHAUPT Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. BudapestKolozsvár, 1999. 195- 197. - Hasonmás és kritikai kiadása: Codex Caioni saeculi XVII (facsimile, transcriptiones) 1-2. (Musicalia Danubiana 14/A-B) Közreadja és bevezető tanulmányokatírta: DIAMANDI, Saviana-PAPP Ágnes. Bucureşti, 1993; Budapest, 1994.
