Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - RICHTER PÁL: Napja Isten haragjának - egy temetési ének írásos emlékei és néphagyományban élő változata

vonatkozó ad notam utalásokat.

4 A Kájoni kódex darabjait 1634 és 1671 között jegyezték le. Egyházi műveket (motettákat, miséket), egyházi népénekeket, hangszeres darabokat (fantáziákat, táncokat) és világi dalokat, összességében 290 tételt tartalmaz. A kódex két lejegyzője (kezdetben SEREGÉLY Mátyás jezsuita szerzetes, majd 1652-től Kájoni) többnyire a XVI. század végének és a XVII. század első felének zenei terméséből válogatott, de nem kétséges, hogy a kézirat korszakos jelentőségű, stílusokban és műfajokban gazdag gyűjteménnyé Kájoni közreműködése révén vált. A XVII. századi ferences és más kéziratok tanúsága szerint Kájoni zenei műveltsége jóval környezetének átlaga felett volt. Az Organo-Missale (1667) csak egyházi műveket tartalmaz: 36 misét, 54 litániát, Mária-antifónákat, egy kétszólamú Dies irae-t és néhány egyéb tételt, basszus kísérettel ellátva.

5 A kézirat különleges értéke, hogy a korabeli ferences repertoár legrégebbi és egyben egyik leggazdagabb forrása a Kárpát-medencében.

6 Az 1669-ben keletkezett Sacri Concentusban kizárólag motettákat találunk.

7 A kézirat címadásához szorosan kapcsolódik még a címet követő szólammegjelölés: ad unius vocis cantum reducti, amely a címmel együtt a korabeli szóhasználatnak megfelelően magyarul annyit jelent: motetták egyetlen énekszólamra redukálva. Hasonlóan, mint az Organo-Missaléban az egyetlen énekszólamhoz ebben a kéziratban is folyamatos basszus kíséret társul.

8 A kézirat 193 motettát tartalmaz, ebből 142 Lodovico VlADANA műve, 46-t a kódexből vett át Kájoni, egyetlen szólamra redukálva őket, 5 mű pedig 4 Kiadva: DOMOKOS Pál Péter: „...édes Hazámnak akartam szolgálni... ". Budapest, 1979. 5 A kézirat a Csíki Székely Múzeumban, Csíkszeredában található, jelzete: Fá Ltsz. 6202. Könyvészeti leírása: MUCKENHAUPT Erzsébet: i. m. 197-198. Kritikai kiadása: Organo-Missale - Kájoni János kézirata (1667). Közreadja és a bevezető tanulmányt írta: RICHTER Pál. Csíkszereda, 2005. 6 Részletesen lásd RICHTER Pál: A ferences rend dallamkészlete a XVII. században a Kárpát-medencében (PhD dissz.). Budapest, 2003. 10-22, 31 -32, 38, 102-109. 7 A kézirat a Csíki Székely Múzeumban, Csíkszeredában található, jelzete: Fá Ltsz. 6200. Könyvészeti leírása: MUCKENHAUPT Erzsébet: i. m. 199-200. A kéziratot bemutató fontosabb tanulmányok: PAPP Ágnes; „Sacri Concentus." Kájoni János, a muzsikus. = Zenetudományi írások 1998. Szerk. LÁSZLÓ Ferenc. Bukarest-Budapest, 1999. 41 -51. - Uő: Reduktion und Vereinfachung in der Orgeltabulatur: stellt „Sacri Concentus" des Franziskaners P. Joannes Kájoni einen Sonderfall dar? = „Plaude turba paupercula" - Franziskanischer Geist in Musik, Literatur und Kunst. Szerk. KACIC, Ladislav. Bratislava, 2005. 8 A XVII. század elejének, első évtizedeinek egyházi zenéjének jellemző műfaja a csekély szólamszámú, folyamatos hangszeres basszuskísérettel ellátott motetta, az ún. észak-itáliai concertato-motetta. E műfajnak olyan jeles képviselői voltak, mint Lodovico da Viadana, Claudio Monteverdi, Alessandro Grandi, Gasparo Casaţi, Heinrich Schütz, akiknek a művészetét Kájoni is ismerte, és motettáikat a kódexbe bemásolta. Lásd: ROCHE, Jérôme: North Italian Church Music in the Age of Monteverdi. New York, 1984. - PAPP Ágnes: Zenei műfajok a Kájoni kódexben. = Codex Caioni saeculi XVII (facsimile, transcriptiones) 2. (Musicalia Danubiana 14/B) Közreadja és bevezető tanulmányokat írta: DlAMANDl, Saviana-PAPP Ágnes. Budapest 1994. 806-809.