Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)
RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - NÉMETH GYÖRGY: „A hadi készületek iránt sietőleg rendelkezek." Gál Sándor ezredes székelyföldi tevékenysége 1849. januárja és májusa között
egyúttal a határvédelmet is. A székelykérdéssel már 1848 nyarán foglalkozott az országgyűlés. Berzenczey Lászlót bízták meg, hogy kormánybiztosként irányítsa a székelyeknek a délvidéki kamarai birtokokra való költözését. A megvalósulás azonban elmaradt, egyrészt a Délvidéken kialakult polgárháborús helyzet, másrészt pedig a székelyek ellenkezése miatt. Bem - a szociális mellett honvédelmi szempontokat figyelembe véve - újra napirendre vette a kérdést. Február 22-én Medgyesről kiáltványt intézett a székelyekhez, melyben Beszterce vidékére való áttelepülésre szólította fel őket. A telepítés lebonyolítását Bem Gálra bízta, csakúgy, mint a székelyföldi hadianyaggyártás megszervezését. A polgári hatalommal szemben Gál Sándor Medgyesről visszatért a Székelyföldre. Február 24-én Székelyudvarhelyen volt, két nappal később pedig már Csíkszeredában. Bem széleskörű jogokat adott neki, amelyek birtokában a Székelyföld teljhatalmú parancsnokaként viselkedett, noha a hadügyminiszter csak március közepén ruházta fel ezzel a hatalommal. Hazatérése után néhány nappal egy csíki zászlóaljat Beszterce felé indított. Az elképzelés az volt, hogy a fellázadt román határőröket megzabolázva, egyben földet is foglaljanak maguknak. Ez volt Bem gondolatának koránt sem elhanyagolható eltérése az országgyűlés korábbi határozatával szemben. Míg ott kincstári pusztákra költöztették volna a székelyeket, itt az elűzött román határőrök földjét kapták volna meg. A kitelepülés önkéntes alapon zajlott volna, de a vagyontalanoknak mindenképp részt kellett venniük benne. Egyelőre csak a családfőknek kellett 26 és 40 éves kor között megjelenniük. A lebonyolítás biztonságáról TÓTH Ágoston ezredesnek, a besztercei katonai kerület parancsnokának csapatai - 5 zászlóalj honvéd és négy század huszár - gondoskodtak volna. 30 A feltételes módot az indokolja, hogy sem Csány László, Erdély teljhatalmú országos biztosa, sem az Országos Honvédelmi Bizottmány nem támogatta az ötletet, mivel az egyáltalán nem szolgálta a románokkal való megbékélést. Határozatban azonban nem akarták megtiltani a kolonizációt. Kossuthra, mint az OHB legtekintélyesebb tagjára hárult a feladat, hogy a telepítés célszerűtlen voltáról Bemet meggyőzze, aminek ő március 22-i levelében tett eleget. 31 Gál azonban április 16-ra mégis Marosvásárhelyre hívta a kitelepülni szándékozókat. 1500-an meg is jelentek, de Gál semmilyen más utasítást nem adott. A tömeg zúgolódva várta végig a napot, majd szétoszlott. Csány, miután értesült 30 MOL H 2. 1849:3205 - MTA Kt Ms. 4925. VII. 18. 31 Kossuth Lajos összes munkái. XII-XV. Budapest, 1953-1957 (a továbbiakban: KLÖM). XIV 421. sz. irat.
