Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)
Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)
Bevezetés és módszerek E korántsem hagyományos téma megértéséhez tisztázandó, hogy mi is tulajdonképpen a történeti ökológia. Ez az új tudomány ember és természet kapcsolatának történeti változását kutatja. Arra keres választ, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtött a természetről az ember az évezredek során, hogyan használta, hasznosította, alakította, védte környezetét, hogyan élte meg a környezet változásait és hogyan építette be világképébe ezt a tudást. A társadalom és környezete évezredes együttélését vizsgáló tudomány, a történeti ökológia az embert az ökoszisztéma szerves részének tekinti, kölcsönhatásokat tanulmányoz, s a természettel mint a történelem meghatározó tényezőjével számol. Vizsgálati tere a táj, így a Kárpát-medence ökológiai rendszerét működésében vizsgálja, áttekintve a természeti viszonyok évszázados változásait és hangsúlyozva az itt élő régi generációk természetóvó, önkorlátozó eljárásait (R. VÁRKONYI 2000). A történeti ökológia tanulmányozza, milyen természetismeretre épültek a vízszabályozások, település- és útépítések, milyen ökológiai látásmódra volt szüksége a part menti lakosságnak a folyók vizét, élővilágát hasznosító gyakorlatában. Bemutatja, hogy miért voltak fontosak a közösségi szabályrendeletek, köztük a székely falutörvények. Ez az új tudomány 1986-ban, Bernben, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszuson fogalmazódott meg. Megjelenése óta gyors fejlődésnek indult: kutatóközpontok, tanszékek létesültek. Konferenciák követik egymást, könyvek, cikkek születnek világszerte. A történeti ökológia interdiszciplináris tudomány. Összegzi a társadalom- és a gazdaságtörténet, néprajz, etnobotanika, jogtörténet, klimatológia és számos más tudomány eredményeit, és ezek együtteséből von le következtetéseket holisztikus szemlélettel. Erdély-szerte az idők során sok olyan mű született, amelyek ma fontos forrásként szolgálnak. Ez az új tudomány még most van kibontakozóban, biológusok, geográfusok és történészek most „ízlelgetik". Kétségkívül szükség van erre a tudományra, nem csak azért, hogy megismerhessük az ökológiai, földrajzi múltat a nagy monográfiák, útleírások, statisztikák nyomán, hanem, hogy ezt a tudást képesek legyünk beépíteni a mai természet- és környezetvédelembe, hogy fel tudjuk használni egyes területek rehabilitációjánál, mások védelménél. E dolgozatban a Csíki-medence részét képező Alcsíki-medencét tanulmányoztam, amely az ország központi részén helyezkedik el, az Olt folyó felső szakaszán. A nyújtott kör alakú medence területe 635 km 2 , hossza 18 km, szélessége átlagosan 10 km. Le kell szögeznünk azonban, hogy ez a dolgozat nem érinti a Fiság völgyét és az itt elterülő településeket, melyek szintén Alcsík ré-
