Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

szét képezik, de mivel nem kapcsolódnak szorosan az Olt vízrendszeréhez, így tanulmányozásuktól eltekintettem. A szakirodalom áttekintése és adatgyűjtő munkám tapasztalatai alapján a társadalom és természet viszonyában a tájhasználat és tájalakítás karakteres eltérései szerinti korszakokat mutatom be. Mindhárom korszakban a fő környezetalakító hatásokat igyekeztem leírni, valamint, hogy milyen területekre terjednek ki és milyen művelési mód volt a leggyakoribb az adott korszakban. A dolgozatban szereplő helyneveket JÁNOSI CSABA gyűjtései alapján közlöm. A gyűjtés 1981-1985 között történt. A növények latin nevei megegyeznek a PRODAN, I. és BUIA, AL. által A Román Népköztársaság flórájának kis határozója című könyvében közzétettekkel. A terepmunkában JÁNOSI IBOLYA segített. Tájföldrajzi ismertetés Geológia, geomorfológia Az Alcsíki-medence a Keleti-Kárpátok intramontán medencéi közé sorolható és a Csíki-medence részét képezi. A Csíki-medence három részmedencére való elkülönítése nem csupán formai alapon indokolt, hiszen földtörténeti fejlődésmenetükben, szerkezetükben, üledéksoruk litológiai alkatában és domborzati jellemvonásaikban is különböznek. Az Alcsíki-medence morfológiai határai északon a Zsögödi-masszívum és részben a Csíki-havasok, keleten a Csíki-havasok gerince, nyugaton a Dél-Hargita hegység vízválasztója, míg délen a Dél-Hargita formációi és a Csornád-hegység. Alcsík egy jól körülhatárolt tektonikus és geomorfológiai egység, amely a környező területekhez a keleti, északi és nyugati oldalon csupán hágókon át kapcsolódik. Geomorfológiai szempontból a medencét feltöltő üledékes felszín folyóvízi hordalékképződmény, az Olt völgyének két oldalán az eredeti üledékes összletbe bevésett vagy feltöltött terasz, illetve a hegységkeret peremén glacis vagy pediment típusú hegylábfelszín. Az üledéksor vastagsága 400-600 m. A medence aljzata már a tenger szintjéig süllyedt (600 m), főként a déli oldalon (CsíkszentsimonTusnád), és talapzatát teljes egészében a flis alkotja. Az Olt völgyében található négy pleisztocén terasz közül kettő a Zsögödi- és a Tusnádi-szoros környékén található. Az Olt medenceközépi, kiszélesedő ártere az utolsó eljegesedéstől eltőzegesedett és a medence kiszélesedő, süllyedéki részein széles rétlápokat alkot (Szentsimon, Tusnád, Verebes). A negyedkor elején a medence területeinek további szakaszos süllyedése indult meg, amely a pleisztocén végéig tartott. Ezzel egyidőben alakult ki az Olt vízrendszere is. A jelenlegi ártér mocsaras, lápos síkjára jellemző az Olt kanyargós, középszakasz jellegű átfolyása.