Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása (Gál Lászió)

géd, rendszerint 2 virágú szárakkal. Hegyvidékek nyirkos helyein gyakori (JÁVORKA 1925). A cirkumpoláris elemek közé tartozik a Hieracio transsilvanico - Piceetum egyik, már említett, szubasszociációjának, a H. tr. - P. myrtilletosumnak a névadója is, a Vaccinium myrtillus. Ez egyetlen kvadrátból sem hiányzik, és borítása is jelentős. Vele együtt előfordul - igaz, kevésbé gyakran - a Vaccinium vitis-idaea. A Vaccinium myrtillus levele tojásdad, hegyes, többnyire kerekített vállú, aprón fúrészes-fogas, élénkzöld, ősszel lehulló, nem, vagy alig fényes. A párta gömbös, zöldesvöröses, többnyire 5, igen rövid és széles cimpájú. A porzótok háta 2 szálkás, függelékkel. A bogyó fekete, kivételesen zöldesfehér, leve sötét bíborszínű. Nyirkos, árnyékos helyeken, leginkább mésztelen talajon gyakori (JÁVORKA 1925). Szintén cirkumpoláris elemek, és a vizsgált térségekben megjelennek: a Chrysosplenium alternifolium, az Adoxa moschatellina, a Streptopus amplexifolius. NYÁRÁDY ERASMUS GYULA írta A vizek és vízben bővelkedő talajok növényzetéről a Hargitában című munkájában: „meglepett a Streptopus amplexifoliusndk itt, 750 m magasságban, a Köves-patak partján (Gyergyóalfalu határában - G. L.) való előfordulása. Ez a gyöngyvirág rokonságából való növény tulajdonképpen a magas hegyek lakója szokott lenni, s alacsonyabb nívókba való leszállása szokatlan botanikai jelenség." Ennek a megjegyzésnek a figyelembevételével - merthogy az 1170 m magasság még nem nevezhető magashegységinek - megállapítható, hogy a vizsgált kvadrátok esetében csupán ebben a legmagasabban lévőben jelenik meg elvétve. Levele szíves-tojásdad, szárölelő. Kocsányai felső részükben hegyes szög alatt legörbülnek. Virágai kicsinyek (1 cm hosszúak), zöldesfehérek, magányosan vagy kettesével a két sorban álló levelekkel szemben erednek. Termése vörös bogyó. A növénynek gyöktörzse van, szára elágazó. Mocsaras, vizenyős térségekben a Geum rivale és az Eriophorum latifolium díszítik az egyébként egyhangú, többnyire Carex- és Sphagnum-íajok uralta környezetet. A Geum rivale cirkumpoláris elem esetében a következő alaktani jellemzőket sorolhatjuk fel: a csészecimpák barnásvörösek, a szirmokkal együtt harangformán összehajlók, 1 cm-nél hosszabbak; a szirmok szélesek, visszás szív alakúak, a hosszuknál rendesen szélesebbek, elég hosszú körömbe keskenyedők, halványsárgák, vöröses erűek, néha piroslók; a bibeszálak gesztenyebarnák, alsó ízük is alsó felében serteszőrös, felső ízük félakkora, mint az alsó, szőrei többszörösen hosszabbak a bibeszál vastagságánál; a virágok eleinte lekonyulok, aránylag rövid kocsányúak, a kocsányok pelyhes-molyhosak, gyakran mirigyszőrösek is. A levélkék sűrűn hegyes-fogasak (JÁVORKA 1925). Az Eriophorum latifolium szára több füzérkéjű, a füzérke 1-2 cm hosszú. A kocsány ±finom érdes-pelyhes. A szárlevél hüvelye szorosan rásimuló.