Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása (Gál Lászió)

A levéllemez lapos, 2-8 mm széles és csak a csúcsi részén három élú. A pelyva egy erű, vörösesbarna színű. Nedves, lápos réteken gyakori. Jelen esetben csupán a patakfej tőzeges lápjában található (JÁVORKA 1925). A keleti csoport a kontinentális, pontusi és pontusi-mediterrán flóraelemeket foglalja magába, amelyek a meleg, száraz éghajlatú (boreálisnak nevezett) időszakban hódították meg az Erdélyi-medencét, valamint az intrakárpátikus medencék egy részét. Ezek a növényfajok Eurázsia kontinentális vidékein honosak és innen - a kedvező éghajlati viszonyok közepette - vándoroltak nyugat felé, és a szárazabb talajú erdőségekben, szakadékos erdőszéleken találtak megtelepedésre alkalmas feltételeket. Bányapatak flórájában a kontinentális elemek közül csupán a Calamagrostis arundinaceát találtam. A déli csoport, illetve a balkáni elemek közül találtam néhányat, amelyek 6%ban vesznek részt a növénytársulások kialakításában. Ilyenek a Campanula abietina, a Hieracium transsilvanicum, a fenyveseket díszítő, nyirkos, félárnyékos, mo hás helyeket kedvelő nagy harangrojt (magyar harangrojt), a Soldanella major ssp. hungarica. A Soldanella major ssp. hungarica kocsánya és levélnyele mirigyszőröktől pelyhes, a mirigyszőrök nyele 3-6-szor hosszabb a mirigyfejecskénél, kb. 1/8 mm hosszú. A tőkocsány aránylag erőteljes (1-3 dm), több virágú, tőlevelei aránylag nagyok; az érett tok 1 cm-nél többnyire hosszabb, ritkábban, a magasabb helyeken a növény aránylag kisebb termetű, tokja legfeljebb 1 cm hosszú; nyirkos, árnyas, mohos helyeken, főleg fenyvesekben gyakori (JÁVORKA 1925). Az alpin csoport olyan elemeket ölel fel, amelyek egyrészt a jégkorszak idején az arktikus tundrákról, Szibériából és a közép-ázsiai magas hegyekből vándoroltak be Európába, majd a melegebb időszak beköszöntése következtében felvonultak a magas hegységek hideg éghajlatú térségeibe, másrészt a Pireneusok-Alpok-Kárpátok-Kaukázus-Himalája-hegységrendszer felemelkedésével egyidejűleg alakultak ki. Ez a csoport magába foglalja az alpin, közép-európai-alpin, alpin-kárpáti és az alpin-balkáni elemeket. Bányapatak flórája esetében az alpin elemek kb. 9%-ban vannak jelen, pontosabban: az alpin-európai és alpin-kárpáti elemek. Az előbbiek alcsoportjába tartozik a vizsgált lucosok egy részében tömegesen élő Homogyne alpina, az Euphorbia carniolica (alpin-európai-balkáni), valamint a Ribes petraeum; az utóbbi alcsoportba tartozik az Aconitum variegatum és a Luzula luzuloides. A Homogyne alpina szára rendesen egyfészkű, gyapjas szőrű, 2-4 pikkelylevelű (rendesen hiányzó levéllemezzel). A tőlevelek szíves vese alakúak, 1-5 cm szélesek, kissé bőrneműek, csipkésen széles, rövid fogasak, az ereken pely-